Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɛbɛʒɡuɛintɛɡraːl]

Főnév

Lebesgue-integrál

  1. (matematika) A Lebesgue-integrál a matematikai analízis egyik alapvető fogalma, amely lehetővé teszi a tágabb értelemben vett integrálást, mint a Riemann-integrál. A Lebesgue-integrál célja, hogy kiterjessze az integrálást olyan funkciókra is, amelyek nem integrálhatók a Riemann-értelmezés szerint.

Főbb jellemzők

1. Mérés: A Lebesgue-integrál alapja a mértékelmélet, amely a halmazok "méretének" (mérhető halmazok) fogalmát vezeti be. A mérték fogalmával a Lebesgue-integrál a halmazokra és a függvényekre épít.

2. Integrálható függvények: Egy valós függvény   Lebesgue-integrálható, ha az abszolút értékének integrálja véges:  

3. Lebesgue-integrál definíciója: Ha   Lebesgue-integrálható, a Lebesgue-integrálja   és   között a következőképpen definiálható:  

4. Monotonitás: Ha   szinte mindenhol, akkor  .

5. Dominált konvergencia tétele: Ha   egy sorozat, amely szinte mindenhol konvergál  -hez, és létezik egy integrálható  , amely dominálja  -t, akkor:  

Alkalmazások A Lebesgue-integrál széleskörűen alkalmazható a valószínűségelméletben, a funkcionálanalízisben és más matematikai területeken. A Lebesgue-féle mérték és integrál elmélete különösen fontos a statisztikában és a véletlen folyamatokban.