Kiejtés

  • IPA: /ʋʊndɛɐ̯kɪnt/

Főnév

Wunderkind sn (erős, birtokos Wunderkindes vagy Wunderkinds, többes Wunderkinder)

  1. csodagyerek

Etimológia

Wunder (csoda) és Kind (gyerek) összetétele

Ragozás