aboyer
Kiejtés
- IPA: /a.bwa.je/
Ige
aboyer
- ugat, csahol
- (régies) aboyer à/contre/après qqn megugat valakit
- kiabál, ordít
- (átvitt értelemben) szid, szidalmaz, zaklat, szorongat
- les créanciers aboient après le débiteur - a hitelezők szorongatják az adóst
- aboyer à la lune hiába kiabál/fenyegetőzik (senki sem fél tőle)