amikacin
Kiejtés
- IPA: [ ˈɒmikɒt͡sin]
Főnév
amikacin
- (gyógyszertan) Az amikacin egy széles spektrumú aminoglikozid antibiotikum, amelyet különösen súlyos, életveszélyes bakteriális fertőzések kezelésére alkalmaznak, különösen akkor, ha a fertőzést olyan baktériumok okozzák, amelyek más antibiotikumokkal szemben rezisztensek. Az amikacin hatékony számos Gram-negatív baktérium ellen, és bizonyos Gram-pozitív baktériumok esetében is hatásos lehet. Elsősorban intravénásan vagy intramuszkulárisan adják be, mivel orális formában nem szívódik fel megfelelően.
Hogyan működik az amikacin?
Az amikacin úgy fejti ki hatását, hogy a baktériumok riboszómáihoz kötődik, megakadályozva ezzel a fehérjeszintézist, amely létfontosságú a baktériumok szaporodásához és életben maradásához. Mivel a baktériumok nem képesek létfontosságú fehérjéket előállítani, elpusztulnak. Az amikacin különösen hatékony olyan baktériumok ellen, mint a Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, Klebsiella, Enterobacter és Serratia fajok, amelyek gyakran rezisztensek más antibiotikumokkal szemben.
Alkalmazási területek
Az amikacint különféle súlyos bakteriális fertőzések kezelésére használják, többek között:
- Szeptikémia (vérmérgezés): Az amikacint gyakran alkalmazzák súlyos véráramfertőzések kezelésére, különösen Gram-negatív baktériumok által okozott szeptikémia esetén.
- Légúti fertőzések: Súlyos, alsó légúti fertőzések, például tüdőgyulladás kezelésére használják, különösen kórházi fertőzések esetén, amelyek rezisztensek lehetnek más antibiotikumokra.
- Húgyúti fertőzések: Bonyolult és visszatérő húgyúti fertőzések kezelésére, amikor más antibiotikumok hatástalanok.
- Intraabdominális fertőzések: Súlyos hasüregi fertőzések, például peritonitis kezelésére is alkalmazzák.
- Bőrfertőzések: Súlyos bőr- és lágyrészfertőzések esetén, különösen égési sérülések vagy sebészeti sebfertőzések kezelésére.
- Csont- és ízületi fertőzések: Amikacint alkalmaznak súlyos csontfertőzések (osteomyelitis) és ízületi fertőzések kezelésére is.
- Multirezisztens tuberkulózis: Az amikacin használható multirezisztens tuberkulózis kezelésére is, ha más gyógyszerek nem hatékonyak.
Adagolás és alkalmazás
Az amikacin intravénásan vagy intramuszkulárisan adható be, és az adagolás a beteg testtömegétől, életkorától, veseműködésétől és a fertőzés súlyosságától függ. Általában a következő adagolásokat alkalmazzák:
- Felnőttek: 15 mg/kg naponta, két vagy három adagra osztva. Súlyosabb fertőzések esetén magasabb dózis is szükséges lehet, az orvos utasításai alapján.
- Gyermekek: A gyermekek adagját testtömeg alapján számítják ki, és általában napi 15-20 mg/kg, több adagra osztva.
A kezelés időtartama a fertőzés súlyosságától függ, de általában nem tart tovább 7-10 napnál, hogy elkerüljék a mellékhatásokat, különösen a vesekárosodást és halláskárosodást.
Mellékhatások
Az amikacin alkalmazása súlyos mellékhatásokkal járhat, különösen hosszú távú vagy nagy dózisú kezelés esetén. A leggyakoribb mellékhatások a következők:
- Vesekárosodás (nefrotoxicitás): Az amikacin egyik legkomolyabb mellékhatása a vesekárosodás. A gyógyszer a vesékben halmozódik fel, és károsíthatja a veseszövetet, különösen akkor, ha a beteg már eleve vesebetegségben szenved, vagy más vesekárosító gyógyszereket is szed.
- Halláskárosodás (ototoxicitás): Az amikacin károsíthatja a belső fület, ami halláskárosodáshoz, fülzúgáshoz (tinnitus) vagy akár maradandó hallásvesztéshez is vezethet. Ez különösen idősebb betegek esetében fordulhat elő, vagy ha a gyógyszert hosszú távon alkalmazzák.
- Egyensúlyproblémák: Mivel az amikacin hatással lehet a belső fül egyensúlyszervére, egyensúlyzavarokat és szédülést okozhat.
- Neuromuszkuláris blokád: Ritkán előfordulhat izomgyengeség vagy légzési nehézség, mivel az amikacin gátolhatja az izom-ideg kapcsolatokat.
- Allergiás reakciók: Ritkán előfordulhatnak allergiás reakciók, például bőrkiütések, viszketés, légzési nehézség vagy anafilaxiás sokk.
Ellenjavallatok
Az amikacin nem minden beteg számára alkalmas, és bizonyos körülmények között kerülni kell az alkalmazását:
- Vesebetegség: Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében az amikacin használata kerülendő, vagy az adagolást szoros monitorozás mellett kell végezni, mivel a vesék nem tudják hatékonyan kiválasztani a gyógyszert.
- Halláskárosodás: Azoknál a betegeknél, akik már meglévő halláskárosodásban szenvednek, kerülni kell az amikacin alkalmazását, mivel súlyosbíthatja a hallásproblémákat.
- Terhesség és szoptatás: Az amikacin nem ajánlott terhesség alatt, mert átjut a placentán, és károsíthatja a magzatot. Szoptatás alatt is kerülni kell, mivel kiválasztódik az anyatejbe.
Gyógyszerkölcsönhatások
Az amikacin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, amelyek befolyásolhatják annak hatékonyságát vagy növelhetik a mellékhatások kockázatát. Néhány példa a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokra:
- Más nefrotoxikus gyógyszerek: Olyan gyógyszerek, mint a ciklosporin, amfotericin B, vagy egyes kemoterápiás szerek, növelhetik a vesekárosodás kockázatát, ha amikacinnal együtt alkalmazzák.
- Ototoxikus gyógyszerek: Más ototoxikus szerek, például a furosemid vagy egyes kemoterápiás szerek, növelhetik a halláskárosodás kockázatát.
- Neuromuszkuláris blokkolók: Ezek a gyógyszerek fokozhatják az izomgyengeség és légzési nehézségek kockázatát, ha amikacinnal együtt alkalmazzák.
Rezisztencia
Az amikacin egyik előnye, hogy még mindig hatékony számos olyan baktérium ellen, amelyek más aminoglikozidokkal szemben rezisztensek. Ennek ellenére a túlzott vagy helytelen alkalmazás elősegítheti az antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek kialakulását, amelyek ellenállnak az amikacinnak. Fontos, hogy a gyógyszert csak orvosi előírás alapján, megfelelő adagolásban és a teljes kezelési időszak alatt alkalmazzák.