amilorid
Kiejtés
- IPA: [ ˈɒmilorid]
Főnév
amilorid
- (gyógyszertan) Az amilorid egy káliummegtartó diuretikum, amelyet gyakran alkalmaznak magas vérnyomás és különféle ödémás állapotok kezelésére, különösen olyan esetekben, amikor el akarják kerülni a káliumveszteséget, amelyet sok más diuretikum okozhat. Az amilorid önmagában vagy más vizelethajtókkal kombinálva is alkalmazható, különösen tiazidokkal, hogy kiegyenlítse a tiazid okozta káliumvesztést.
Hatásmechanizmusa
Az amilorid elsősorban a vese gyűjtőcsatornáiban fejti ki hatását, ahol gátolja a nátriumcsatornákat. Ennek eredményeként csökkenti a nátrium és a víz visszaszívódását, ami fokozott vizeletkiválasztást eredményez. Ugyanakkor a kálium kiválasztását nem növeli, így megakadályozza a káliumvesztést, ami a szokásos diuretikumok gyakori mellékhatása.
Terápiás alkalmazások
Az amiloridot többféle kardiovaszkuláris és ödémás állapot kezelésére használják, többek között:
- Magas vérnyomás (hipertónia): Az amiloridot gyakran kombinálják más vérnyomáscsökkentő diuretikumokkal, például tiazidokkal, hogy fenntartsák a vérnyomáscsökkentő hatást, miközben megakadályozzák a káliumvesztést.
- Ödéma: Az amiloridot olyan ödémás állapotokban alkalmazzák, mint a pangásos szívelégtelenség és májcirrózis, amelyek esetén fontos a kálium megtartása a szervezetben.
- Káliumhiány megelőzése: Káliummegtartó hatása miatt az amiloridot gyakran adják más vízhajtókhoz, hogy megelőzzék a diuretikumok okozta káliumvesztést, amely szívproblémákat, izomgörcsöket és más elektrolitzavarokat okozhat.
Mellékhatások
Az amilorid alkalmazása során fellépő mellékhatások általában enyhék, de fontos figyelembe venni őket:
- Hiperkalémia: Mivel az amilorid káliummegtartó hatású, túlzott használata vagy nagy dózisokban való alkalmazása hiperkalémiát (emelkedett káliumszintet) okozhat, amely veszélyes szívritmuszavarokhoz vezethet. Különösen figyelni kell erre vesebetegségben szenvedő betegeknél.
- Emésztőrendszeri panaszok: Néhány beteg esetében az amilorid émelygést, hányást vagy gyomorfájdalmat okozhat.
- Fejfájás és szédülés: A vérnyomás csökkentése miatt néha szédülés vagy fejfájás is előfordulhat, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.
Adagolás és alkalmazási mód
Az amiloridot általában napi egyszer vagy kétszer adják be, attól függően, hogy milyen állapotot kezelnek vele. Az adagolás módosítása szükséges lehet a beteg reakciója és a káliumszint figyelembevétele alapján. Gyakran kombinálják más diuretikumokkal vagy vérnyomáscsökkentő szerekkel, hogy maximalizálják a vérnyomáscsökkentő hatást, miközben minimalizálják a káliumvesztés kockázatát.
Gyógyszerkölcsönhatások
Az amilorid több gyógyszerrel léphet kölcsönhatásba:
- ACE-gátlók és ARB-k: Ezek a gyógyszerek szintén növelhetik a káliumszintet, így kombinációjuk amiloriddal különösen odafigyelést igényel a hiperkalémia elkerülése érdekében.
- Káliumpótlók: Az amilorid szedése mellett káliumpótlás általában nem szükséges, és veszélyes is lehet, mivel hiperkalémiát okozhat.
- NSAID-ok: A nem-szteroid gyulladáscsökkentők csökkenthetik az amilorid hatását és növelhetik a vesekárosodás kockázatát, különösen olyan betegeknél, akik hajlamosak a vesebetegségekre.
Összegzés
Az amilorid egy hatékony káliummegtartó diuretikum, amely fontos szerepet játszik a magas vérnyomás és különféle ödémás állapotok kezelésében, különösen akkor, ha szükséges elkerülni a káliumvesztést. Általában jól tolerálható, de a hiperkalémia kockázata miatt rendszeres elektrolit-ellenőrzés szükséges a kezelés során.