amoxapin
Kiejtés
- IPA: [ ˈɒmoksɒpin]
Főnév
amoxapin
- (gyógyszertan) Az amoxapin egy tetraciklusos antidepresszáns, amelyet elsősorban depresszió kezelésére használnak. A gyógyszer hatása részben a neurotranszmitterek – különösen a szerotonin és a noradrenalin – visszavételének gátlásán alapul, de hatással van a dopamin receptorokra is, ami különösen alkalmassá teszi a depresszió olyan típusainak kezelésére, amelyek szorongással, nyugtalansággal és pszichotikus tünetekkel társulnak.
Hatásmechanizmus
Az amoxapin gátolja a szerotonin és a noradrenalin visszavételét az agyban, növelve ezzel ezeknek a hangulatszabályozásban fontos neurotranszmittereknek a szintjét. Ezen felül dopamin receptor-antagonista hatása is van, ami szintén hozzájárulhat a hangulat stabilizálásához, különösen olyan esetekben, ahol pszichotikus tünetek is jelen vannak. Ennek köszönhetően az amoxapin különösen hatásos lehet olyan depressziós állapotokban, ahol a pszichomotoros gátlás (például lelassult mozgás és beszéd) vagy szorongás dominál.
Alkalmazási területek
Az amoxapint általában a következő esetekben alkalmazzák:
- Major depresszió: Különösen olyan esetekben, amikor a beteg nem reagál jól más antidepresszánsokra, mint például az SSRI-kre vagy az SNRI-kre.
- Depresszió szorongással vagy pszichotikus tünetekkel: Az amoxapin dopamin receptorokra gyakorolt hatása miatt alkalmas lehet a depresszió pszichotikus elemeinek kezelésére, például hallucinációkra és téveszmékre.
Dózis és adagolás
Az amoxapin adagolását mindig egyénre szabottan állapítják meg, és általában alacsony dózissal kezdik, amelyet fokozatosan emelnek a kívánt terápiás hatás eléréséig. A gyógyszer általában napi egyszeri adagolásban, lefekvés előtt alkalmazható, mivel nyugtató hatása is van, ami segíthet az alvás javításában.
Mellékhatások
Az amoxapin mellékhatásai hasonlóak lehetnek más tetraciklusos és triciklusos antidepresszánsokhoz. Néhány gyakori mellékhatás:
- Álmosság és szedáció
- Szájszárazság
- Székrekedés
- Homályos látás
- Hízás
- Vizeletretenció
Súlyosabb mellékhatások is előfordulhatnak, például:
- Extrapiramidális tünetek: Tremor, izommerevség vagy akatízia (nyugtalanság érzés).
- Szívritmuszavarok: Az amoxapin szedése befolyásolhatja a szívritmust, ezért a kardiovaszkuláris betegeknél fokozott óvatosságot igényel.
- Ortostatikus hipotenzió: Hirtelen vérnyomásesés, különösen felálláskor.
Kölcsönhatások más gyógyszerekkel
Az amoxapin kölcsönhatásba léphet más központi idegrendszerre ható szerekkel, például nyugtatókkal, altatókkal vagy alkoholos italokkal, mivel ezek fokozhatják a nyugtató hatásokat. Továbbá fontos elkerülni a kombinációját monoaminooxidáz (MAO) gátlókkal, mivel ez súlyos mellékhatásokat, például szerotonin-szindrómát eredményezhet.
Óvintézkedések és figyelmeztetések
Az amoxapint szedő betegek esetén fokozott figyelmet kell fordítani a szuicid gondolatokra, különösen a kezelés kezdeti szakaszában, mivel egyes antidepresszánsok növelhetik az öngyilkossági kockázatot. Az amoxapint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik szívproblémákkal, máj- vagy vesebetegséggel küzdenek, illetve olyanoknál, akik hajlamosak a rohamokra.
Összefoglalás
Az amoxapin hatékony tetraciklusos antidepresszáns, amely különösen hatásos lehet a depresszió pszichotikus és szorongásos formáiban. Bár hasznos lehet a súlyos depresszió kezelésében, a mellékhatásai és gyógyszerkölcsönhatásai miatt a használatát mindig orvosi felügyelet mellett és alapos mérlegeléssel kell végezni.