Kiejtés

  • IPA: [ ˈɒndroɡyn]

Melléknév

androgün (a görög ἀνδρός, androsz, 'férfi' és γυνή, güné, 'asszony' szóból)

  • teológiai-ontológiai elképzelés, amely szerint az ember eredetileg kétnemű. (Platón, Philó, a gnosztikusok, Baader, Szolovjov, Hamvas Béla) Jelentése nem tévesztendő össze a biológiai értelemben vett hermafroditizmussal (v.ö. hermafrodita), mely utóbbi a mindkét nemre jellemző genitáliákkal született fejlődési rendellenességet jelenti.
    1. A férfi és női jelleg kezdettől a lét két pólusa: az aktív-átfogó kezdeményező elv és a passzív-megőrző, amannak tartalmat és hatékonyságot nyújtó befogadó elv. A kettő közti feszültség azonosságként oldódik föl a szellemben, nem válik szét.
    2. Az, hogy az egyes emberekben szétválik ez a két pólus, arra mutat vissza, hogy valamiféle törés, szakadás állt be a kozmoszban. Baader szerint ez az Istentől való elszakadás kifejeződése, és így üdvösségi funkciója van.

Fordítások

Főnév

androgün

  1. kétnemű mitológiai lény

Fordítások

Lásd még

  1. androgínia