anklingen
Kiejtés
- IPA: /anklɪŋɛn/
Ige
anklingen (gyenge, E/3 jelen anklingt, múlt anklingte, befejezett geanklingt, segédige haben)
Igeragozás
főnévi igenév | anklingen | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | anklingend | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | geanklingt | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich anklinge | wir anklingen | i | ich anklinge | wir anklingen |
du anklingst | ihr anklingt | du anklingest | ihr anklinget | ||
er anklingt | sie anklingen | er anklinge | sie anklingen | ||
egyszerű múlt | ich anklingte | wir anklingten | ii | ich anklingte1 | wir anklingten1 |
du anklingtest | ihr anklingtet | du anklingtest1 | ihr anklingtet1 | ||
er anklingte | sie anklingten | er anklingte1 | sie anklingten1 | ||
felszólító mód | ankling (du) anklinge (du) |
anklingt (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.