anlauten
Kiejtés
- IPA: /anlaʊ̯tɛn/
Ige
anlauten (gyenge, E/3 jelen anlautet, múlt anlautete, befejezett geanlautet, segédige haben)
Igeragozás
főnévi igenév | anlauten | ||||
---|---|---|---|---|---|
Partizip I (Partizip Präsens) | anlautend | ||||
Partizip II (Partizip Perfekt) | geanlautet | ||||
segédige | haben | ||||
kijelentő mód | kötőmód | ||||
jelen | ich anlaute | wir anlauten | i | ich anlaute | wir anlauten |
du anlautest | ihr anlautet | du anlautest | ihr anlautet | ||
er anlautet | sie anlauten | er anlaute | sie anlauten | ||
egyszerű múlt | ich anlautete | wir anlauteten | ii | ich anlautete1 | wir anlauteten1 |
du anlautetest | ihr anlautetet | du anlautetest1 | ihr anlautetet1 | ||
er anlautete | sie anlauteten | er anlautete1 | sie anlauteten1 | ||
felszólító mód | anlaut (du) anlaute (du) |
anlautet (ihr) |
1Ritka a nagyon formális szövegek kivételével; általában a würdével való körülírás preferált.