bíró

Magyar
Kiejtés
- IPA: [ ˈbiːroː]
Főnév
bíró
- Peres vagy büntető ügyek eldöntője.
- (sport) Szabályok betartására vigyázó személy.
Etimológia
bír folyamatos melléknévi igeneve.
Fordítások
peres ügyekben döntő férfi
sportban a szabályokat betartató személy
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | bíró | bírók |
tárgyeset | bírót | bírókat |
részes eset | bírónak | bíróknak |
-val/-vel | bíróval | bírókkal |
-ért | bíróért | bírókért |
-vá/-vé | bíróvá | bírókká |
-ig | bíróig | bírókig |
-ként | bíróként | bírókként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | bíróban | bírókban |
-on/-en/-ön | bírón | bírókon |
-nál/-nél | bírónál | bíróknál |
-ba/-be | bíróba | bírókba |
-ra/-re | bíróra | bírókra |
-hoz/-hez/-höz | bíróhoz | bírókhoz |
-ból/-ből | bíróból | bírókból |
-ról/-ről | bíróról | bírókról |
-tól/-től | bírótól | bíróktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | bíróm | bíróim |
a te | bíród | bíróid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
bírója | bírói |
a mi | bírónk | bíróink |
a ti | bírótok | bíróitok |
az ő | bírójuk | bíróik |
Származékok
- bírói, bíróság
- (összetételek): albíró, békebíró, bíróküldés, bírónő, célbíró, döntőbíró, fegyverbíró, főbíró, futballbíró, határbíró, ítélőbíró, kisbíró, másodbíró, népbíró, országbíró, pátbajbíró, pontozóbíró, rendőrbíró, szavazóbíró, szolgabíró, táblabíró, vizsgálóbíró, zálogbíró