becsléses illeszkedésvizsgálat

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbɛt͡ʃleːʃɛʃilːɛskɛdeːʃviʒɡaːlɒt]

Főnév

becsléses illeszkedésvizsgálat

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A becsléses illeszkedésvizsgálat (vagy illeszkedés-elemzés) a statisztikai módszerek közé tartozik, amelyet az adatok és egy adott eloszlás (például normális, Poisson, binomiális stb.) közötti illeszkedés vizsgálatára használnak. Az alábbi lépéseket követheted a becsléses illeszkedésvizsgálat során:

1. Hipotézisek felállítása

  • Nullhipotézis (H0): Az adatok az adott eloszlás szerint oszlanak el.
  • Alternatív hipotézis (H1): Az adatok nem az adott eloszlás szerint oszlanak el.

2. Adatok gyűjtése

  • Gyűjts adatokat a vizsgálni kívánt jelenségről.

3. Megfelelő statisztikai próba kiválasztása

  • A leggyakrabban használt próbák közé tartozik:
    • Chi-négyzet próba: Az eloszlás illeszkedésének vizsgálatára.
    • Kolmogorov-Smirnov próba: A minták eloszlásának összehasonlítására.

4. Számítások elvégzése

  • Számítsd ki a megfelelő statisztikát a kiválasztott próbához. Például chi-négyzet próbánál a következő képletet használhatod:
  
 
 ahol   az observált értékek,   pedig a várt értékek.

5. Kritikus értékek meghatározása

  • Határozd meg a kritikus értéket a kiválasztott szignifikanciaszint (pl. α = 0.05) és a szabadságfok alapján.

6. Döntés

  • Hasonlítsd össze a számított statisztikát a kritikus értékkel:
    • Ha a számított érték nagyobb, mint a kritikus érték, utasítsd el a nullhipotézist.
    • Ha a számított érték kisebb vagy egyenlő, mint a kritikus érték, ne utasítsd el a nullhipotézist.

7. Eredmények értelmezése

  • Az eredmények alapján vonj le következtetéseket az adatok eloszlásáról.