Kiejtés

  • IPA: [ ˈboldoɡ]

Melléknév

boldog (középfok boldogabb, felsőfok legboldogabb)

  1. Lelkileg megelégedett, örömteli (személy, csoport), aki sikeresen halad a célja felé, és eredményeket ér el, emiatt tartós örömöt érez.

Fordítások

Szinonimák

Antonimák

Származékok

Szókapcsolatok