Kiejtés

  • IPA: [ ˈbuprɛnorfin]

Főnév

buprenorfin

  1. (gyógyszertan) A buprenorfin egy részleges opioid agonista gyógyszer, amelyet elsősorban fájdalomcsillapításra és opioid függőség kezelésére használnak. Hatásmechanizmusa eltér a teljes opioid agonistáktól (mint például a morfin vagy a heroin), mivel részleges agonistaként az opioid receptorokon kisebb mértékben aktiválja azokat, ezáltal csökkenti a függőséget és a visszaélések kockázatát.

Hatásmechanizmus

A buprenorfin részleges agonistaként hat a mu-opioid receptorokra (μ-receptorok), amelyek a fájdalomérzet csökkentésében és a nyugtató hatások kiváltásában játszanak szerepet. Az agonista hatás miatt a buprenorfin enyhíti a fájdalmat és csökkenti az elvonási tüneteket, ám mivel csak részben aktiválja a receptorokat, alacsonyabb a túladagolás veszélye, mint a teljes agonista opioidok esetében.

Ezen kívül a buprenorfin kappa-opioid receptor antagonistaként is működik, amely segíthet a depressziós és diszforikus tünetek enyhítésében, ami különösen hasznos lehet a függőség kezelése során.

Alkalmazási területek

A buprenorfin két fő területen alkalmazható:

  1. Opioid függőség kezelése: A buprenorfint gyakran alkalmazzák a heroin és más erős opioidok függőségének kezelésére. A kezelés során a buprenorfin segít enyhíteni az elvonási tüneteket és csökkenteni a kábítószer utáni vágyat, ezáltal megkönnyítve a függőségről való leszokást. Gyakran kombinálják naloxonnal (egy opioid antagonista), hogy csökkentsék a visszaélések esélyét.
  2. Krónikus fájdalom kezelése: Fájdalomcsillapítóként a buprenorfin enyhíti a közepes és súlyos fájdalmat, különösen olyan betegeknél, akik nem reagálnak jól más fájdalomcsillapítókra. Tapasz formájában alkalmazzák, amely fokozatosan adagolja a hatóanyagot a véráramba.

Adagolási formák

A buprenorfin többféle formában elérhető, a kezelési céltól függően:

  • Sublingvális tabletták és filmek: A tablettát vagy filmet a nyelv alá kell helyezni, ahol felszívódik, és gyakran alkalmazzák az opioid függőség kezelésére.
  • Tapasz: A bőrre ragasztható tapasz formájában történő alkalmazása krónikus fájdalomcsillapításra szolgál, és akár több napig is hatásos lehet.
  • Injekció: Akut fájdalom esetén intravénás vagy intramuszkuláris injekció formájában is alkalmazható.

Mellékhatások

A buprenorfin használata mellett jelentkezhetnek mellékhatások, amelyek hasonlóak más opioidokhoz, bár ezek általában enyhébbek. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik:

  • Székrekedés
  • Hányinger és hányás
  • Fejfájás
  • Álmosság és fáradtság
  • Szédülés

Súlyosabb mellékhatások:

  • Légzésdepresszió: Bár alacsonyabb a kockázat, mint a teljes agonista opioidok esetében, nagy dózisok esetén a buprenorfin is okozhat légzésdepressziót.
  • Májműködési zavarok: A buprenorfin hosszú távú alkalmazása esetén májfunkciós problémák alakulhatnak ki, ezért a máj állapotát időszakosan ellenőrizni kell.
  • Függőség és elvonási tünetek: Bár a buprenorfin kevésbé okoz függőséget, mint a teljes agonista opioidok, hosszú távú használata esetén elvonási tünetek jelentkezhetnek.

Ellenjavallatok és óvintézkedések

A buprenorfin alkalmazása ellenjavallt bizonyos esetekben:

  • Légzési rendellenességek: Asztma vagy COPD esetén a buprenorfin légzésdepressziót okozhat.
  • Májbetegségek: Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén a buprenorfin alkalmazása nem javasolt.
  • Terhesség és szoptatás: A buprenorfin nem ajánlott terhesség és szoptatás alatt, mivel káros hatással lehet a magzatra vagy az újszülöttre.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A buprenorfin kölcsönhatásba léphet más központi idegrendszeri depresszánsokkal, például altatókkal, nyugtatókkal vagy alkohollal, amelyek fokozhatják a légzésdepresszió és a szedáció kockázatát. Ezen kívül bizonyos antibiotikumokkal és gombaellenes szerekkel való együttes alkalmazása esetén a buprenorfin szintje megemelkedhet a vérben.

Összefoglalás

A buprenorfin egy hatékony gyógyszer mind opioid függőség kezelésére, mind fájdalomcsillapításra, amely részleges agonista hatásának köszönhetően kisebb függőségi kockázattal jár, mint a teljes agonista opioidok. Mindazonáltal alkalmazása során figyelmet kell fordítani a megfelelő adagolásra és az esetleges mellékhatásokra, különösen hosszú távú használat esetén.

Fordítások