Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡sɛfɒloʃporin]

Főnév

cefalosporin

  1. (gyógyszertan) A cefalosporinok a béta-laktám antibiotikumok csoportjába tartoznak, és széles spektrumú antibakteriális hatásúak. A cefalosporinok gátolják a baktériumok sejtfalának szintézisét, ezáltal megakadályozzák a baktériumok növekedését és szaporodását. A cefalosporinok széles körben alkalmazott antibiotikumok, mivel különböző típusú bakteriális fertőzések kezelésére hatékonyak. Ezek a gyógyszerek különösen hasznosak a gram-pozitív és gram-negatív baktériumok elleni harcban.

A cefalosporinok a cefalosporináz nevű enzimmel szembeni ellenálló képességük alapján különböző generációkba sorolhatók. Mivel a baktériumok folyamatosan fejlődnek, az egyes generációk újabb gyógyszereket tartalmaznak, amelyek képesek kezelni azokat a baktériumokat is, amelyek a korábbi cefalosporinokkal szemben rezisztensek lettek.

Generációk és jellemzőik

  1. Első generációs cefalosporinok
    • Az első generációs cefalosporinok hatékonyak a gram-pozitív baktériumok (például Staphylococcus aureus és Streptococcus pneumoniae) ellen, és bizonyos gram-negatív baktériumok (pl. Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae) ellen is hatékonyak.
    • A leggyakoribb gyógyszer ebben a csoportban a cefazolin, amelyet főként műtéti profilaxisra alkalmaznak.
    • Indikációk: bőr- és lágyrészfertőzések, húgyúti fertőzések, torokgyulladás és középfülgyulladás.
  2. Második generációs cefalosporinok
    • A második generációs cefalosporinok spektruma kiterjedtebb, mint az első generációsoké. Ezek hatékonyabbak a gram-negatív baktériumok ellen, mint például Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis, és néhány Escherichia coli törzs.
    • A cefuroxim és a cefaclor a legismertebb gyógyszerek ebben a csoportban.
    • Indikációk: légúti fertőzések (pl. sinusitis, bronchitis), középfülgyulladás, húgyúti fertőzések.
  3. Harmadik generációs cefalosporinok
    • A harmadik generációs cefalosporinok széles spektrumú antibakteriális hatással bírnak, és különösen hatékonyak a gram-negatív baktériumok ellen, beleértve azokat is, amelyek a korábbi generációkkal szemben rezisztensek lettek.
    • A legismertebbek a cefotaxim, ceftriaxon és ceftazidim.
    • Indikációk: súlyos fertőzések, például agyhártyagyulladás, pneumónia, szepszis, húgyúti fertőzések, és intraabdominális fertőzések.
  4. Negyedik generációs cefalosporinok
    • A negyedik generációs cefalosporinok még szélesebb spektrumúak, és különösen hatékonyak a multirezisztens baktériumok ellen, például a Pseudomonas aeruginosa és az Enterobacter fajok ellen.
    • A legismertebb gyógyszer ebben a csoportban a cefepim, amely a legújabb és legnagyobb hatékonyságú cefalosporin a piacon.
    • Indikációk: kórházi fertőzések, súlyos légúti fertőzések, szepszis, bélflóra zűrzavara.
  5. Ötödik generációs cefalosporinok
    • Az ötödik generációs cefalosporinok a legújabb fejlesztések, és különösen hatékonyak a MRSA (methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) és egyéb multirezisztens baktériumok ellen.
    • A legismertebb ebben a csoportban a ceftarolin és a ceftobiprol.
    • Indikációk: bőr- és lágyrészfertőzések, pneumónia, valamint kórházi fertőzések.

Hatásmechanizmus

A cefalosporinok béta-laktám antibiotikumok, így hatásmechanizmusuk hasonló a penicillinekhez. Az antibiotikumok béta-laktám gyűrűje gátolja a baktériumok sejtfalának szintézisét. A baktériumok sejtfala kulcsfontosságú a sejt integritásának fenntartásában. Ha a sejtfal nem alakul ki megfelelően, akkor a baktériumok elpusztulnak. A cefalosporinok hatásosak a növekvő baktériumok ellen, de nem befolyásolják a nyugalmi állapotban lévő, nem osztódó baktériumokat.

Farmakokinetika

A cefalosporinok farmakokinetikai tulajdonságai az egyes generációk között változnak. Általában jól felszívódnak a bélből, ha orálisan alkalmazzák, és a véráramba kerülve eloszlanak a szervezetben. Az egyes gyógyszerek eliminációja a vesén keresztül történik, ezért vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az adagolás módosítása szükséges.

Mellékhatások

A cefalosporinok alkalmazásával kapcsolatos mellékhatások általában enyhék, de előfordulhatnak:

  • Allergiás reakciók: Bőrkiütés, viszketés, ritkán anafilaxiás reakciók.
  • Emésztőrendszeri problémák: Hányinger, hányás, hasmenés.
  • Hematológiai mellékhatások: A cefalosporinok okozhatnak leukopeniát (fehérvérsejtszám csökkenés) és thrombocitopéniát (alacsony vérlemezke-szám).
  • Vesekárosodás: Főleg hosszú távú használat vagy magas dózisok esetén.
  • Felszívódási zavarok: A gyógyszer zavarhatja a bélflórát, ami hasmenést, bélflóra diszbiózist okozhat.

Ellenjavallatok

A cefalosporinok alkalmazása ellenjavallt lehet azoknál a betegeknél, akik túlérzékenyek a béta-laktám antibiotikumokra, beleértve a penicillinekre is, mivel keresztreakciók előfordulhatnak.

Kölcsönhatások

A cefalosporinok kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel, például:

  • Aminoglikozid antibiotikumok: A kombinált alkalmazás növelheti a vesekárosodás kockázatát.
  • Antikoagulánsok: A cefalosporinok befolyásolhatják a véralvadást, így figyelmet igényelnek, ha warfarin vagy más antikoagulánsokkal együtt alkalmazzák őket.

Összegzés

A cefalosporinok széles spektrumú antibiotikumok, amelyek hatékonyak a gram-pozitív és gram-negatív baktériumok ellen is. Ezek a gyógyszerek különböző generációkba sorolhatók, mindegyik generáció egyre szélesebb spektrumot és jobb hatékonyságot kínál a rezisztens baktériumokkal szemben. A cefalosporinok számos bakteriális fertőzés kezelésére alkalmazhatók, és bár jól tolerálhatóak, az alkalmazásukat orvosi felügyelet mellett kell végezni a potenciális mellékhatások és kölcsönhatások miatt.

Fordítások