Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡siklosɛrin]

Főnév

cikloszerin

  1. (gyógyszertan) A cikloszerin egy antibiotikum, amelyet elsősorban a tuberkulózis (TB) kezelésére alkalmaznak, különösen akkor, amikor a betegség rezisztens bizonyos más antibiotikumokkal szemben. A cikloszerin egy szintetikus gyógyszer, amely hatékonyan gátolja a Mycobacterium tuberculosis baktériumokat, melyek a tuberkulózist okozzák.

Hatásmechanizmus

A cikloszerin gátolja a baktériumok sejtfalának szintézisét, ami az antibiotikumok egyik alapvető hatásmechanizmusa. A gyógyszer a baktériumok D-alanin-a, egy aminosav, metabolizmusát célozza meg, amely kulcsszerepet játszik a sejtfal felépítésében. A cikloszerin úgy működik, hogy blokkolja a D-alanin átalakítását és beépülését a sejtfalba, ezzel gyengítve a baktériumok sejtfalát, ami végül azok elpusztulásához vezet.

Mivel a tuberkulózis baktériumok lassú szaporodásúak, a cikloszerin hatásának kifejtése hosszabb időt vehet igénybe, és rendszerint más gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák a rezisztens törzsek leküzdésére.

Alkalmazás

A cikloszerin legfőbb indikációja a tuberkulózis kezelésére irányul. Különösen hasznos a rezisztens törzsek kezelése során, amikor a beteg nem reagál más, a TB kezelésére alkalmazott gyógyszerekre, például isoniazidra vagy rifampicinre.

A cikloszerin alkalmazása azonban nem elsődleges választás, hanem inkább akkor jön szóba, amikor a betegség súlyos formái vagy a gyógyszer-rezisztens törzsek állnak fenn. A cikloszerint általában egyéb, a tuberkulózist kezelő gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, hogy növeljék a kezelés hatékonyságát és csökkentsék a rezisztenciát.

Adagolás

A cikloszerin adagolása a beteg állapotától függ, és az orvos határozza meg. Az adagok általában naponta 250-500 mg között mozognak, és több hónapon át tartó kezelés szükséges a tuberkulózis teljes leküzdésére. A cikloszerint szájon át kell bevenni, és mivel a gyógyszer viszonylag toxikus, a kezelést szoros orvosi felügyelet mellett kell végezni.

Mellékhatások

A cikloszerin alkalmazása számos mellékhatással járhat. A leggyakoribb mellékhatások a következők:

  1. Központi idegrendszeri hatások:
    • A cikloszerin neurológiai mellékhatásokat okozhat, például fejfájást, szédülést, álmatlanságot, valamint görcsrohamokat. A központi idegrendszeri hatások különösen azoknál a betegeknél lehetnek súlyosabbak, akik hosszabb ideig alkalmazzák a gyógyszert vagy nagyobb adagokat kapnak.
  2. Mentális állapot változások:
    • A cikloszerin pszichotikus tüneteket is okozhat, mint például szorongás, depresszió, hallucinációk vagy akár súlyosabb mentális zavart.
  3. Emésztőrendszeri problémák:
    • Hányinger, hányás, étvágytalanság, hasi fájdalom és hasmenés is előfordulhat.
  4. Toxicitás a vesére és májra:
    • A cikloszerin toxikus hatással lehet a májra és a vesékre, ezért fontos a vesefunkció és a májfunkció rendszeres ellenőrzése a kezelés alatt.
  5. Bőrreakciók:
    • A cikloszerin bőrkiütéseket és viszketést okozhat, de ez ritkább mellékhatás.

Ellenjavallatok

A cikloszerin alkalmazása nem ajánlott azok számára, akik bizonyos betegségekben szenvednek, mivel a gyógyszer mellékhatásai súlyosbodhatnak:

  1. Súlyos vesebetegségek: A cikloszerin a vesén keresztül ürül, így vesebetegségek esetén az adag csökkentésére van szükség, és gyakori vérvizsgálatokat kell végezni.
  2. Epilepszia: Mivel a cikloszerin görcsöket válthat ki, epilepsziás betegek számára nem ajánlott.
  3. Pszichotikus zavarok: A cikloszerin pszichotikus tüneteket válthat ki, ezért mentális betegségekben szenvedő betegek számára különösen körültekintéssel alkalmazandó.
  4. Alkohol- és drogproblémák: A cikloszerin pszichés mellékhatásai fokozódhatnak, ha a beteg alkoholt vagy drogokat fogyaszt a gyógyszer szedése alatt.

Kölcsönhatások

A cikloszerin hatása más gyógyszerekkel kombinálva fokozódhat, különösen más antibiotikumokkal, amelyek szintén a tuberkulózist célozzák meg. Fontos, hogy a cikloszerint kombinálják más, a tuberkulózis kezelésére használt gyógyszerekkel, hogy a gyógyszerrezisztenciát elkerüljék.

A cikloszerin és a görcsoldó gyógyszerek (például fenitoin vagy karbamazepin) együttes alkalmazása növelheti a görcsrohamok kockázatát.

Összegzés

A cikloszerin egy fontos antibiotikum a rezisztens tuberkulózis kezelésében, különösen akkor, ha más gyógyszerek nem hatékonyak. A cikloszerin hatásmechanizmusa a baktériumok sejtfalának gátlása révén működik, és hatékonyan pusztítja el a Mycobacterium tuberculosis baktériumokat. Azonban a gyógyszer alkalmazása mellett komoly mellékhatások, különösen a központi idegrendszeri hatások és a vesetoxicitás jelentkezhetnek, így a cikloszerint csak szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazzák. A kezelés során a betegeknek folyamatos orvosi ellenőrzésre van szükség a mellékhatások minimalizálása érdekében.

Fordítások