Kiejtés

  • IPA: [ ˈt͡sisplɒtin]

Főnév

ciszplatin

  1. (gyógyszertan) A ciszplatin egy erős kemoterápiás gyógyszer, amelyet számos daganatos betegség kezelésére alkalmaznak, különösen a rák különböző típusai, mint például a petefészekrák, hólyagrák, tüdőrák, gyomorrák, és hererák kezelésében. A ciszplatin egy platina-alapú kemoterápiás szer, amely a DNS-re hat, megakadályozva annak normális működését és szaporodását, így gátolja a rákos sejtek növekedését és szaporodását.

Hatásmechanizmus

A ciszplatin a platina ionokat tartalmazza, és alkiláló hatású gyógyszer, amely a daganatos sejtek DNS-ét köti meg. Az alkiláció során a ciszplatin a DNS guanin bázisaihoz kapcsolódik, ami a DNS kettős spiráljának károsodását okozza. Ez a károsodás gátolja a DNS replikációját és transzkripcióját, ami végső soron a sejtek halálát okozza, mivel nem képesek megfelelően osztódni.

A ciszplatin hatékonyan képes elpusztítani a gyorsan osztódó daganatos sejteket, mivel a rákos sejtek gyakran gyorsabban osztódnak, mint az egészséges sejtek. Ezen kívül a ciszplatin hatása szoros összefüggésben áll az oxidatív stresszel is, mivel a gyógyszer hatására a szabadgyökök keletkeznek, amelyek tovább növelhetik a DNS károsodását.

Farmakokinetika

A ciszplatin intravénás (IV) alkalmazásra szolgál, mivel a gyomor-bélrendszeren keresztüli felszívódás nagyon alacsony. Miután bejutott a véráramba, gyorsan eloszlik a szervezet különböző szöveteiben, különösen a vesében, májban, tüdőben és a daganatos szövetekben. A ciszplatin főként a vesén keresztül ürül ki, és mivel a vesére van különösen erős hatása, a kezelés során figyelni kell a vesefunkcióra.

A ciszplatin biológiai felezési ideje körülbelül 30-60 perc a véráramban, azonban annak metabolitjai hosszabb ideig maradhatnak jelen a szervezetben. A gyógyszer kiürülése a vesén keresztül történik, így vesekárosodás léphet fel, különösen akkor, ha nem megfelelően hidratált a beteg, vagy ha a gyógyszert nagy dózisban alkalmazzák.

Alkalmazás

A ciszplatin számos daganatos betegség kezelésére alkalmazható, különösen a következőkkel:

  1. Petefészekrák: A ciszplatin alapvető része a petefészekrák kemoterápiás kezelésének, gyakran kombinálják más kemoterápiás szerekkel, mint például paclitaxellel vagy topotecannal.
  2. Hererák: A ciszplatin szintén alapvető szerepet játszik a hererák kezelésében, különösen a metasztatikus hererák esetén.
  3. Hólyagrák: Hólyagrák kezelésére is alkalmazzák, különösen akkor, ha a betegség helyi szinten már nem kezelhető.
  4. Tüdőrák: A nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésére is használt gyógyszer, különösen a kombinált kemoterápiás kezelések részeként.
  5. Gyomorrák: A gyomorrák kemoterápiájában is alkalmazzák, gyakran fluorouracillal (5-FU) vagy doxorubicinnel kombinálva.
  6. Fej- és nyakrák: A fej- és nyakdaganatok kezelésében is alkalmazható, egyes esetekben radioterápiával kombinálva.

Adagolás

A ciszplatin adagolása általában intravénás infúzió formájában történik. Az adagokat az adott betegség típusától és a beteg válaszától függően kell módosítani. Az adagok általában a következő módon alakulnak:

  • Petefészekrák: Az ajánlott kezdő adag 50-75 mg/m² testfelület szerint, intravénásan, amit 3-4 hetente ismételnek.
  • Hererák: A ciszplatin adagja gyakran 20 mg/m² testfelület szerint, intravénásan, 5 egymást követő napig, 3 hetente.
  • Hólyagrák és más rákok: Az adagok általában 70-100 mg/m² közötti tartományban mozognak.

Az adagok a beteg vesefunkciójától és a kezelés során tapasztalt mellékhatásoktól függően változhatnak. Fontos, hogy a ciszplatin alkalmazása alatt a beteg hidratálva legyen, hogy csökkentsék a vesekárosodás kockázatát.

Mellékhatások

A ciszplatin hatékony, de komoly mellékhatásokkal is járhat, mivel nemcsak a daganatos sejteket, hanem az egészséges sejteket is károsíthatja. A leggyakoribb mellékhatások a következőek:

  1. Vesekárosodás: A ciszplatin egyik legismertebb mellékhatása a vesekárosodás, mivel a vesék szűrik ki a gyógyszert a szervezetből. A vesekárosodás súlyossága változó lehet, és intenzív hidratálás szükséges a kezelés alatt a vesék védelme érdekében.
  2. Emésztőrendszeri mellékhatások: Hányinger, hányás, hasmenés és étvágytalanság is előfordulhat. A hányingert és hányást gyakran más gyógyszerekkel kezelik, például antiemetikumokkal.
  3. Hematológiai mellékhatások: A ciszplatin csökkentheti a vérképződés hatékonyságát, ami anémia, leukopénia (fehérvérsejtszám csökkenés), és thrombocytopenia (vérlemezke-szám csökkenés) kialakulásához vezethet.
  4. Halláskárosodás: A ciszplatin ototoxikus hatása miatt halláskárosodást is okozhat, különösen nagy adagok esetén, vagy hosszú távú kezelés alatt.
  5. Neuropátia: A hosszú távú alkalmazás során perifériás neuropátia (idegi károsodás) léphet fel, ami zsibbadást, bizsergést és fájdalmat okozhat a végtagokban.
  6. Hajhullás: A kemoterápiás szerekhez hasonlóan a ciszplatin is okozhat hajhullást.
  7. Allergiás reakciók: Bőrkiütés, viszketés és ritkábban anafilaxiás reakciók is előfordulhatnak.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A ciszplatin alkalmazása ellenjavallt vagy fokozott óvatosságot igényel az alábbi esetekben:

  • Vesebetegségek: Mivel a ciszplatin vesekárosodást okozhat, súlyos vesebetegség esetén nem alkalmazható.
  • Terhesség: A ciszplatin teratogén hatású, így terhesség alatt nem alkalmazható.
  • Szoptatás: A ciszplatin kis mennyiségben átjuthat az anyatejbe, ezért szoptatás alatt nem javasolt.

Kölcsönhatások

A ciszplatin más kemoterápiás szerekkel és gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphet:

  • Aminoglikozid antibiotikumok: Növelhetik a vesekárosodás kockázatát.
  • Furosemid: A diuretikumok, mint a furosemid, növelhetik a vesekárosodás és a halláskárosodás kockázatát.
  • Neurotoxikus szerek: A neuropátia kockázatát fokozhatják.

Összegzés

A ciszplatin egy erőteljes és hatékony kemoterápiás gyógyszer, amely különböző daganatos betegségek kezelésére szolgál, különösen petefészekrák, hererák, tüdőrák és hólyagrák esetén. Bár rendkívül hatékony, a ciszplatin számos mellékhatással jár, például vesekárosodással, halláskárosodással és emésztőrendszeri problémákkal. A kezelés során különösen fontos a megfelelő hidratálás és a vesefunkció folyamatos monitorozása.

Fordítások