fegyver
Kiejtés
- IPA: [ ˈfɛɟvɛr]
Főnév
fegyver
- Harceszköz; támadásra vagy védekezésre, testi sértés okozására, emberi vagy állati élet kioltására alkalmas eszköz.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | fegyver | fegyverek |
tárgyeset | fegyvert | fegyvereket |
részes eset | fegyvernek | fegyvereknek |
-val/-vel | fegyverrel | fegyverekkel |
-ért | fegyverért | fegyverekért |
-vá/-vé | fegyverré | fegyverekké |
-ig | fegyverig | fegyverekig |
-ként | fegyverként | fegyverekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | fegyverben | fegyverekben |
-on/-en/-ön | fegyveren | fegyvereken |
-nál/-nél | fegyvernél | fegyvereknél |
-ba/-be | fegyverbe | fegyverekbe |
-ra/-re | fegyverre | fegyverekre |
-hoz/-hez/-höz | fegyverhez | fegyverekhez |
-ból/-ből | fegyverből | fegyverekből |
-ról/-ről | fegyverről | fegyverekről |
-tól/-től | fegyvertől | fegyverektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | fegyverem | fegyvereim |
a te | fegyvered | fegyvereid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
fegyvere | fegyverei |
a mi | fegyverünk | fegyvereink |
a ti | fegyveretek | fegyvereitek |
az ő | fegyverük | fegyvereik |
Szinonimák
Származékok
- fegyveres, fegyverez, fegyverkezik, fegyverkezés, fegyvernök, fegyvertelen, fegyverzet, fegyverzetű
- (összetételek): atomfegyver, baktériumfegyver, csodafegyver, fegyverállvány, fegyverbarátság, fegyverbíró, fegyvercsempészés, fegyvercsörtetés, fegyverengedély, fegyverfogható, fegyverfogás, fegyverforgatás, fegyverforgató, fegyvergyakorlat, fegyvergyár, fegyvergyáros, fegyverhasználat, fegyverhordozó, fegyverhordó, fegyverjog, fegyverkovács, fegyverképes, fegyverletétel, fegyvermester, fegyverműves, fegyvernem, fegyvernyugvás, fegyverolaj, fegyverpróba, fegyverraktár, fegyverrejtegetés, fegyverropogás, fegyverszakértő, fegyverszünet, fegyvertartás, fegyverterem, fegyvertánc, fegyvertár, fegyvertárs, fegyvertény, fegyverviselés, fegyvervizsga, fegyverállvány, gépfegyver, hajítófegyver, lőfegyver, tűzfegyver, vadászfegyver