Kiejtés

  • IPA: [ ˈdɛkstromɛtorfaːn]

Főnév

dextrometorfán

  1. (gyógyszertan) A dextrometorfán egy központi hatású köhögéscsillapító, amelyet száraz, nem produktív köhögés kezelésére használnak. Ez a hatóanyag a köhögési reflexet gátolja az agyban, de nem rendelkezik fájdalomcsillapító vagy nyugtató hatással, mint az opioidok, ezért biztonságosabb és kevesebb mellékhatást okoz. A dextrometorfánt sok köhögés elleni gyógyszerben megtaláljuk, gyakran kombinált készítményekben, más megfázás és influenza elleni összetevőkkel együtt.

Hatásmechanizmus

A dextrometorfán a köhögési központot gátolja az agyban, ezáltal csökkenti a köhögési reflexet. Az agy NMDA-receptoraira hat, és így blokkolja a köhögési reflexet kiváltó ingereket, ezáltal enyhíti a száraz, irritáló köhögést. Bár a dextrometorfán kémiailag rokon az opioidokkal, nem vált ki függőséget vagy kábító hatást normál terápiás dózisokban.

Alkalmazási területek

A dextrometorfánt főként a következő esetekben alkalmazzák:

  • Száraz, nem produktív köhögés: Különösen hasznos, ha a köhögés irritáló jellegű, és nincs váladékképződés. Produktív köhögés esetén nem ajánlott, mivel akadályozhatja a váladék kiürülését.
  • Éjszakai köhögés: Segíthet csökkenteni az éjszakai köhögést, megkönnyítve az alvást.

Dózis és adagolás

A dextrometorfán adagolása a beteg korától és a tünetek súlyosságától függ. A felnőttek számára ajánlott adag általában 10-20 mg minden 4-6 órában, vagy 30 mg minden 6-8 órában, de az egy nap alatt bevitt összdózis nem haladhatja meg a 120 mg-ot. Gyermekek számára kisebb adagok ajánlottak, és használat előtt fontos az orvosi konzultáció.

Mellékhatások

A dextrometorfán általában jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások, különösen nagyobb dózisok esetén:

  • Szédülés
  • Fejfájás
  • Emésztőrendszeri panaszok: Hányinger, gyomorfájás.
  • Álmosság: Bár ez ritkább, mint más köhögéscsillapítók esetén.
  • Allergiás reakciók: Ritka esetekben bőrkiütés vagy légszomj fordulhat elő.

Figyelmeztetések és ellenjavallatok

  1. Gyermekek: A dextrometorfánt óvatosan kell alkalmazni gyermekeknél, különösen 4 év alatt, mivel a mellékhatások kockázata magasabb lehet.
  2. MAO-gátlók szedése: Ha valaki MAO-gátlókat (monoaminoxidáz-gátlókat) szed, vagy a szedés befejezését követő két hétben, a dextrometorfán szedése ellenjavallt, mert súlyos, életveszélyes reakciók alakulhatnak ki.
  3. Alkohol és egyéb nyugtatók: Az alkohol és egyéb központi idegrendszerre ható szerek fokozhatják a dextrometorfán mellékhatásait, különösen az álmosságot.
  4. Függőség és visszaélés veszélye: Bár a dextrometorfán nem opioid, nagy dózisban enyhe hallucinációkat és eufóriát okozhat, ezért előfordulhat visszaélés fiatalok körében.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A dextrometorfán kölcsönhatásba léphet bizonyos gyógyszerekkel, ezért fontos, hogy tájékoztassa orvosát minden szedett gyógyszerről:

  • Antidepresszánsok (MAO-gátlók, SSRI-k): A dextrometorfán kombinációja bizonyos antidepresszánsokkal szerotoninszindrómát okozhat, ami életveszélyes állapot.
  • Antipszichotikumok: A dextrometorfán egyes antipszichotikumokkal kombinálva fokozhatja a mellékhatásokat.
  • Nyugtatók és altatók: Fokozhatják a dextrometorfán álmosságot okozó hatását.

Összegzés

A dextrometorfán hatékony köhögéscsillapító száraz, irritáló köhögés esetén, különösen, ha a köhögés alvászavarokat okoz. Jól tolerálható és kevésbé okoz függőséget, mint a hagyományos opioid alapú köhögéscsillapítók. Fontos azonban a megfelelő dózis betartása és az óvatosság a gyógyszerkölcsönhatásokkal, különösen azok számára, akik antidepresszánsokat vagy egyéb központi idegrendszerre ható szereket szednek.

Fordítások