Kiejtés

  • IPA: [ ˈdifɛnɦidrɒmin]

Főnév

difenhidramin

  1. (gyógyszertan) A difenhidramin egy első generációs antihisztamin, amelyet elsősorban allergiás tünetek, alvászavarok és mozgásbetegség kezelésére alkalmaznak. A difenhidramin blokkolja a hisztamin H1 receptorokat, így enyhíti az allergiás reakciók tüneteit, például a viszketést, tüsszögést és könnyezést. Nyugtató hatásának köszönhetően alvássegítőként is alkalmazzák, de ez a hatás mellékhatásként is jelentkezhet.

Hatásmechanizmus

A difenhidramin hisztamin H1 receptor blokkolóként hat, azaz gátolja a hisztamin kötődését ezekhez a receptorokhoz. Ezáltal csökkenti a hisztamin okozta allergiás tüneteket, mint a gyulladás, duzzanat és viszketés. Emellett átjut a vér-agy gáton, és az agyban is blokkolja a hisztamin receptorokat, ami nyugtató hatást vált ki, ezért gyakran alkalmazzák alvászavarok kezelésére is.

Alkalmazási területek

A difenhidramint többféle állapot kezelésére használják:

  1. Allergiás reakciók: Enyhíti a viszketést, tüsszögést, könnyezést és bőrreakciókat, mint például csalánkiütés.
  2. Alvászavarok: A nyugtató hatás miatt gyakran alkalmazzák rövid távú alvássegítőként.
  3. Mozgásbetegség: Segít enyhíteni az utazási betegség okozta hányingert, hányást és szédülést.
  4. Megfázás tünetei: Egyes megfázás elleni készítményekben is megtalálható, mivel segít csökkenteni a tüsszögést és a nátha tüneteit.

Adagolás és alkalmazás

A difenhidramin tabletta, kapszula, szirup és injekciós forma formájában is elérhető. Az adagolás a beteg állapotától és az alkalmazás céljától függ, de általában napi egy vagy több alkalommal szedik. Alvászavar esetén lefekvés előtt alkalmazzák, míg mozgásbetegség megelőzésére utazás előtt fél órával veszik be. A pontos adagolást mindig a készítmény utasítása vagy az orvos határozza meg.

Mellékhatások

A difenhidramin első generációs antihisztaminként számos mellékhatással járhat, amelyek közé tartoznak:

  • Álmosság és fáradtság: Az egyik leggyakoribb mellékhatás, amely korlátozza a gépjárművezetést és a balesetveszélyes tevékenységeket.
  • Szájszárazság
  • Homályos látás
  • Székrekedés
  • Vizeletürítési nehézségek

Ritkább mellékhatások lehetnek:

  • Szédülés és vérnyomásesés
  • Hangulatingadozások, különösen idősebb betegeknél
  • Paradoxális reakciók: Néhány embernél – különösen gyermekeknél és időseknél – nyugtató hatás helyett izgatottságot, ingerlékenységet és álmatlanságot okozhat.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A difenhidramin nem minden esetben ajánlott, és bizonyos állapotokban óvatosan kell alkalmazni:

  • Glaukóma: Emelheti a szembelnyomást, ami veszélyes lehet glaukómás betegeknél.
  • Prosztatamegnagyobbodás: A difenhidramin vizeletürítési nehézségeket okozhat, ezért nem javasolt prosztata-megnagyobbodásban szenvedőknek.
  • Gyermekek és idősek: Ezeknél a csoportoknál fokozott figyelmet igényel, mivel nagyobb valószínűséggel jelentkezhetnek nem várt mellékhatások.
  • Terhesség és szoptatás: Bár a difenhidramin rövid távú alkalmazása általában biztonságosnak tekinthető, a terhesség és szoptatás alatti alkalmazását mindig konzultálni kell az orvossal.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A difenhidramin fokozott figyelmet igényel, ha más központi idegrendszerre ható szerekkel, például altatókkal, nyugtatókkal, izomlazítókkal és alkohollal együtt szedik, mivel ezek fokozhatják a központi idegrendszer depresszív hatását és álmosságot, légzésdepressziót okozhatnak.

Összefoglalás

A difenhidramin egy hatékony első generációs antihisztamin, amely allergiás tünetek, alvászavarok és mozgásbetegség kezelésére használható. Az álmosság és fáradtság a leggyakoribb mellékhatásai, ezért kerülni kell a gépjárművezetést és a balesetveszélyes tevékenységeket. Bizonyos betegségekben, például glaukómában és prosztatamegnagyobbodásban óvatosságot igényel, és más központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel együtt történő alkalmazása fokozott figyelmet igényel.

Fordítások