Kiejtés

  • IPA: [ ˈdiɡoksin]

Főnév

digoxin

  1. (gyógyszertan) A digoxin egy szívglikozid típusú gyógyszer, amelyet elsősorban szívritmuszavarok és szívelégtelenség kezelésére használnak. A digoxin segít javítani a szív pumpáló képességét, valamint stabilizálja a szívritmust, különösen a kamrai és pitvari aritmiák esetén. A gyógyszer a szívizom összehúzódó erejét fokozza és lassítja a szívfrekvenciát, ami hasznos lehet a szívelégtelenség és egyes ritmuszavarok kezelésében.

Hatásmechanizmus

A digoxin a szívizomsejtek ionháztartására hat, különösen a nátrium-kálium-ATPáz pumpa működésére. A gyógyszer gátolja ezt az enzimet, ami a nátrium és kálium ionok cseréjét szabályozza a szívizomsejtekben. Ennek következményeként a szívizomsejtek nátriumtartalma megnövekszik, ami fokozza a kalcium ionok beáramlását a sejtekbe. A kalcium növekedése erősebb szívverést eredményez, tehát javul a szívizom összehúzódó képessége (inotrop hatás), így a szív hatékonyabban pumpálja a vért.

A digoxin ezen kívül lassítja a szív frekvenciáját (negatív kronotrop hatás) és javítja a vezetési sebességet a szívben, ami különösen hasznos lehet a pitvarfibrilláció és pitvari flutter kezelésében.

Alkalmazás

A digoxin fő indikációi:

  1. Szívelégtelenség: A digoxin hasznos lehet a szívelégtelenség kezelésében, különösen olyan esetekben, amikor a szív pumpáló ereje csökkent, és szükséges a szív összehúzódásának fokozása.
  2. Pitvarfibrilláció és pitvari flutter: A gyógyszert gyakran alkalmazzák a gyors szívritmus kontrollálására. A digoxin segíthet lelassítani a szív frekvenciáját, különösen azokban az esetekben, amikor a pitvarok nem működnek megfelelően.
  3. Szívritmuszavarok: A digoxin alkalmazható egyéb ritmuszavarok, például a paroxizmális supraventrikuláris tachycardia (PSVT) kezelésére is.

Alkalmazási forma

A digoxin orális formában (tabletta, kapszula) és intravénás formában is elérhető. Az orális forma általában a hosszú távú kezelés során kerül alkalmazásra, míg az intravénás adagolás akut esetekben, például kórházi környezetben történik.

A gyógyszer adagolása személyre szabottan történik, és a kezelés során rendszeres ellenőrzések szükségesek, mivel a digoxin szűk terápiás indexszel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az optimális és toxikus dózis között viszonylag kis különbség van.

Mellékhatások

A digoxin alkalmazása számos mellékhatással járhat, különösen túladagolás esetén. A leggyakoribb mellékhatások a következők:

  1. Szív- és érrendszeri mellékhatások:
    • Bradycardia (lassú szívverés), különösen túladagolás esetén.
    • Kamrai extraszisztolék (rendellenes szívverések), szintén túladagolásnál.
    • Aritmiák: a digoxin túladagolás gyakran vezethet súlyos szívritmuszavarokhoz, például kamrai fibrillációhoz.
  2. Emésztőrendszeri mellékhatások:
    • Hányinger, hányás, hasmenés, hasfájás.
  3. Neurológiai mellékhatások:
    • Zavartság, álmosság, fejfájás.
    • Ritka esetekben előfordulhat színlátási zavar (pl. sárga vagy zöld látás).
  4. Bőrreakciók:
    • Bőrpír, kiütések és viszketés.
  5. Elektrolit zavarok:
    • A digoxin hatása fokozódhat, ha a szérum káliumszintje alacsony (hipokalémia), mivel a káliumhiány fokozza a digoxin toxikus hatásait.

Toxicitás és túladagolás

A digoxin toxikus hatása súlyos problémákat okozhat, különösen a szívritmuszavarok terén. Túladagolás esetén a szívritmuszavarok, mint a kamrai tachycardia, kamrai fibrilláció és bradycardia kialakulhatnak, és az állapot életveszélyes is lehet.

A túladagolás kezelésére digoxin-specifikus antitestek állnak rendelkezésre, amelyek segíthetnek semlegesíteni a gyógyszert a szervezetben. A kezelés mellett az elektrolit háztartás rendezése (különösen a kálium szintjének normalizálása) is fontos a toxikus hatások enyhítésében.

Ellenjavallatok

A digoxin alkalmazása nem ajánlott, vagy körültekintően kell alkalmazni bizonyos állapotok esetén:

  1. Súlyos bradycardia: A digoxin fokozza a szívverés lassulását, ezért nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknek már alapvetően alacsony a szívfrekvenciájuk (pl. szinuszcsomó betegség).
  2. Akut miokardiális infarktus: Bár a digoxin a krónikus szívelégtelenségben hasznos lehet, az akut miokardiális infarktus kezelése során nem mindig indokolt.
  3. Veseelégtelenség: A digoxin főként a vesén keresztül ürül, ezért veseproblémák esetén a gyógyszer adagját csökkenteni kell, és folyamatos monitorozásra van szükség.
  4. Elektrolit zavarok: A hipokalémia és a hipomagnezémia fokozhatja a digoxin toxikus hatását, ezért ezekben az esetekben különös figyelmet kell fordítani az elektrolitok szintjére.

Kölcsönhatások

A digoxin több gyógyszerrel is kölcsönhatásba léphet, ezért fontos az orvos tájékoztatása minden egyéb szedett gyógyszerről. A leggyakoribb kölcsönhatások:

  1. Diuretikumok: A diuretikumok, különösen a kálciumcsökkentő diuretikumok (pl. furosemid), csökkenthetik a szérum káliumszintjét, ami fokozza a digoxin toxikus hatásait.
  2. Antiarrhythmiás szerek: Egyes antiarrhythmiás szerek (pl. amiodaron) kölcsönhatásba léphetnek a digoxinnal, és fokozhatják annak hatását.
  3. Antibiotikumok: Egyes antibiotikumok, mint a tetraciklinek vagy a makrolidok, növelhetik a digoxin szintjét a vérben, így növelve a mellékhatások kockázatát.
  4. Verapamil és más kalciumcsatorna-blokkolók: A kalciumcsatorna-blokkolók lassíthatják a szívritmust, és fokozhatják a digoxin hatását.

Összegzés

A digoxin egy fontos szívglikozid, amelyet főként szívritmuszavarok és szívelégtelenség kezelésére alkalmaznak. Hatásmechanizmusa a szívizom összehúzódó erejének növelésén és a szívfrekvencia lassításán alapul.

Fordítások