Kiejtés

  • IPA: /dis.pjaˈt͡ʃe.re/

Ige

dispiacére (E/1. sz. jelen dispiàco, E/1. sz. régmúlt dispiacétti vagy (traditional) dispiacètti, befejezett m. igenév dispiaciùto, segédige avére)

  1. sért, bánt, bosszant

Igeragozás

Főnév

dispiacere m (többes szám dispiaceri)

  1. kellemetlenség, bosszúság, baj, gond