Kiejtés

  • IPA: [ ˈdizopirɒmid]

Főnév

dizopiramid

  1. (gyógyszertan) A dizopiramid egy antiaritmiás gyógyszer, amelyet a szívritmuszavarok kezelésére használnak. Elsősorban kamrai és pitvari aritmiák esetén alkalmazzák, különösen olyan esetekben, ahol a szív rendellenes elektromos aktivitása szabálytalan szívverést okoz. A dizopiramid az IA csoportba tartozik a Vaughan-Williams osztályozás szerint, ami azt jelenti, hogy nátriumcsatorna-blokkoló hatása van, és elsősorban a szív elektromos impulzusainak lassításával segít stabilizálni a szívritmust.

Hatásmechanizmusa

A dizopiramid a szívizomsejtek nátriumcsatornáit blokkolja, ezáltal lassítja a depolarizációt, ami szükséges a szív elektromos aktivitásának kialakulásához. Ennek eredményeként a gyógyszer csökkenti a szívverések frekvenciáját, és szabályosabbá teszi a szívverést. A dizopiramidnak emellett antikolinerg hatása is van, amely ellazítja a szívizomzatot, ezáltal csökkentve a szívizom oxigénigényét és elősegítve a szívizom pihenését.

Alkalmazási területek

A dizopiramidot általában olyan szívritmuszavarok esetén alkalmazzák, amelyek veszélyesek lehetnek a beteg számára. Az alábbi esetekben írják fel: - Kamrai aritmiák: Különösen hatásos olyan kamrai ritmuszavarok kezelésére, amelyek gyors, szabálytalan szívverést okoznak, és veszélyesek lehetnek a vérkeringésre nézve. - Pitvari aritmiák: Egyes pitvari ritmuszavarok, például a pitvari fibrilláció és a pitvari flutter kezelésére is alkalmazható, amikor más gyógyszerek nem hatásosak vagy nem tolerálhatók.

A dizopiramidot tabletta vagy intravénás injekció formájában is beadhatják, attól függően, hogy milyen gyorsan szükséges elérni a hatást és a beteg állapota mennyire súlyos.

Mellékhatások

Bár a dizopiramid hatékony, mellékhatásokkal is járhat. Gyakori mellékhatások közé tartozik a szájszárazság, homályos látás, székrekedés és vizelési nehézség, amelyek az antikolinerg hatás következményei. Súlyosabb mellékhatás lehet az alacsony vérnyomás, szédülés, valamint a szívizom károsodása és a kamrai ritmuszavarok fokozódása, ami miatt a gyógyszer alkalmazása során rendszeres orvosi felügyelet és elektrokardiogram (EKG) szükséges.

Ellenjavallatok

A dizopiramid nem ajánlott bizonyos betegségekkel rendelkező páciensek számára. Kerülni kell például súlyos szívelégtelenségben, bizonyos vezetési zavarok esetén, mint például a másodfokú vagy harmadfokú AV-blokk, valamint olyan személyeknél, akiknél a vese- vagy májműködés károsodott. Az antikolinerg hatás miatt a dizopiramidot óvatosan kell alkalmazni glaukóma és prosztatahiperplázia esetén, mivel ezekben az esetekben súlyosbíthatja a tüneteket.

Dizopiramid alkalmazása és adagolása

Az adagolás a beteg állapotától, életkorától, valamint a szívritmuszavar súlyosságától függően változik. Az orvos általában fokozatosan állítja be a megfelelő dózist, figyelve a beteg állapotára és az esetleges mellékhatásokra. A dizopiramid kezelés során fontos a rendszeres EKG-készítés, hogy nyomon lehessen követni a szív ritmusára gyakorolt hatást és elkerülni az esetleges komplikációkat.

Összefoglalás

A dizopiramid fontos szerepet játszik a szívritmuszavarok kezelésében, különösen akkor, ha más antiaritmiás szerek nem hatásosak. Hatásosan stabilizálja a szívritmust, de mivel mellékhatásai is lehetnek, alkalmazása során elengedhetetlen az orvosi felügyelet.

Fordítások