egység
(egységek szócikkből átirányítva)
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛcʃeːɡ]
Főnév
egység
- (matematika) Olyan mennyiség, melynek többszöröseivel mérjük a többi mennyiséget. Az alapul vett mennyiség. Például a hosszúság mértékegysége a méter.
Etimológia
egy + -ség, a német Einheit szó tükörfordítása
Származékok
- egységes
- (összetételek): alapegység, alegység, gyáregység, időegység, mértékegység, tájegység, tápegység, térképegység, tömegegység, vezérlőegység
Szókapcsolatok
Fordítások
alapul vett mennyiség
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | egység | egységek |
tárgyeset | egységet | egységeket |
részes eset | egységnek | egységeknek |
-val/-vel | egységgel | egységekkel |
-ért | egységért | egységekért |
-vá/-vé | egységgé | egységekké |
-ig | egységig | egységekig |
-ként | egységként | egységekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | egységben | egységekben |
-on/-en/-ön | egységen | egységeken |
-nál/-nél | egységnél | egységeknél |
-ba/-be | egységbe | egységekbe |
-ra/-re | egységre | egységekre |
-hoz/-hez/-höz | egységhez | egységekhez |
-ból/-ből | egységből | egységekből |
-ról/-ről | egységről | egységekről |
-tól/-től | egységtől | egységektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | egységem | egységeim |
a te | egységed | egységeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
egysége | egységei |
a mi | egységünk | egységeink |
a ti | egységetek | egységeitek |
az ő | egységük | egységeik |