Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛmɛløːkɒr]

Főnév

emelőkar

  1. (fizika) Az emelőnek a támasztópontnál kezdődő szára.

Etimológia

emelő +‎ kar, a német Hebelarm szó tükörfordítása

Fordítások

Ragozás

emelőkar ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset emelőkar emelőkarok
tárgyeset emelőkart emelőkarokat
részes eset emelőkarnak emelőkaroknak
-val/-vel emelőkarral emelőkarokkal
-ért emelőkarért emelőkarokért
-vá/-vé emelőkarrá emelőkarokká
-ig emelőkarig emelőkarokig
-ként emelőkarként emelőkarokként
-ul/-ül - -
-ban/-ben emelőkarban emelőkarokban
-on/-en/-ön emelőkaron emelőkarokon
-nál/-nél emelőkarnál emelőkaroknál
-ba/-be emelőkarba emelőkarokba
-ra/-re emelőkarra emelőkarokra
-hoz/-hez/-höz emelőkarhoz emelőkarokhoz
-ból/-ből emelőkarból emelőkarokból
-ról/-ről emelőkarról emelőkarokról
-tól/-től emelőkartól emelőkaroktól
emelőkar birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én emelőkarom emelőkarjaim
a te emelőkarod emelőkarjaid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
emelőkarja emelőkarjai
a mi emelőkarunk emelőkarjaink
a ti emelőkarotok emelőkarjaitok
az ő emelőkarjuk emelőkarjaik
  • 5

Forrás