Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛnɒntijomɛr]

Főnév

enantiomer

  1. (gyógyszertan) Az enantiomerek olyan molekulák, amelyek egymás tükörképei, de nem hozhatók fedésbe egymással, hasonlóan ahhoz, ahogy a bal és jobb kéz is tükörképei egymásnak, mégsem illeszkednek pontosan. Az enantiomerek egy sztereokémiai fogalomhoz, a kiralitáshoz kapcsolódnak, amely azt jelenti, hogy egy molekulának van egy tükörkép párja, amely strukturálisan azonos, de térben eltérő elrendezésű.

Az enantiomerek tulajdonságai

  1. Optikai aktivitás: Az enantiomerek optikailag aktívak, ami azt jelenti, hogy képesek elforgatni a polarizált fény síkját. Az egyik enantiomer az óramutató járásával megegyező irányba (dextrorotáció, jelölése „+” vagy „d”), míg a másik ellentétes irányba (leavorotáció, jelölése „−” vagy „l”) forgatja a fényt. Az ilyen jellegű forgatás mértéke az adott vegyülettől és a környezeti feltételektől függ.
  2. Fizikai tulajdonságok: Az enantiomerek fizikai tulajdonságai, például az olvadás- és forráspont, általában azonosak. Azonban optikai aktivitásban különböznek, mivel ellentétes irányba forgatják a polarizált fényt.
  3. Kémiai tulajdonságok: Az enantiomerek kémiai tulajdonságai is azonosak, kivéve, ha királis környezetben (például egy másik királis molekulával) lépnek reakcióba. Ez például az élő szervezetekben gyakori, mivel az enzimrendszerek és receptorok gyakran királisak, és így csak az egyik enantiomert képesek felismerni és hasznosítani.

Enantiomerek a gyógyászatban

Az enantiomerek különösen fontosak a gyógyszeriparban. Mivel a szervezetben lévő enzimek és receptorok is királisak, egy adott gyógyszer két enantiomerje különböző biológiai hatással bírhat. Például az egyik enantiomer lehet terápiás hatású, míg a másik lehet hatástalan vagy akár káros. Egy híres példa erre a talidomid, amelynek egyik enantiomerje nyugtató és altató hatású, míg a másik súlyos születési rendellenességeket okozott az 1950-es évek végén és 1960-as évek elején.

Enantiomer elválasztás

Az enantiomerek elválasztása (szétválasztása) vagy előállítása tiszta formában kihívást jelent a kémikusok számára, mivel az enantiomerek szerkezetileg azonosak, csupán a térbeli elrendezésük tér el. Kémiai szintézis során gyakran racém keverék keletkezik, amely az enantiomerek 1:1 arányú elegye. Az enantiomereket különféle módszerekkel lehet elválasztani, például királis kromatográfiával vagy királis segédanyagok használatával.

Összegzés

Az enantiomerek fontos szerepet töltenek be a kémiai kutatásban és a gyógyszerfejlesztésben, különösen mivel eltérő biológiai hatással rendelkezhetnek. Az enantiomer-párok tanulmányozása és elkülönítése lehetőséget ad a tudósoknak arra, hogy pontosabban megértsék a molekulák szerkezetének és hatásának összefüggéseit.

Fordítások