Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛndot͡sitoːziʃ]

Főnév

endocitózis

  1. (gyógyszertan) Az endocitózis egy olyan sejtfelvételi folyamat, amely során a sejt a környezetéből származó anyagokat – például tápanyagokat, folyadékokat vagy nagyobb molekulákat – a sejthártya betüremkedése révén vesz fel, majd ezek a sejt belsejébe kerülnek. Az endocitózis során a sejtmembrán körülöleli az anyagot, és egy záródó hólyagot (vezikulumot) képez körülötte, amely ezután bekerül a sejt belsejébe.

Az endocitózis típusai

Az endocitózisnak több formája van, amelyek közül a leggyakoribbak:

  1. Fagocitózis (sejtbekebelezés):
    • A fagocitózis során a sejt nagyobb részecskéket (például baktériumokat vagy elhalt sejtdarabokat) vesz fel, és „bekebelezi” őket. Ez különösen az immunrendszer falósejtjeire (fagocitákra) jellemző, amelyek így elpusztítják a kórokozókat.
    • A folyamat során a sejthártya körülveszi a részecskét, majd egy nagy hólyagot, úgynevezett fagoszómát hoz létre, amely a sejt belsejében fuzionál a lizoszómákkal. A lizoszómák enzimei lebontják a bekebelezett anyagot, ezzel semlegesítve azt.
  2. Pinocitózis (sejtenyhítás):
    • A pinocitózis során a sejt apró cseppeket és feloldott molekulákat vesz fel a környezetéből. Ez a típusú endocitózis minden sejtben előfordulhat, és gyakran a sejtek tápanyagok felvételéhez használják.
    • A pinocitózis során a sejthártya apró vezikulumokat képez, amelyek az oldott anyagokkal együtt bekerülnek a sejt belsejébe.
  3. Receptor-mediált endocitózis:
    • Ez a folyamat specifikus, mivel csak meghatározott molekulák kerülnek be a sejtekbe, amelyek a sejtmembrán receptoraihoz kapcsolódnak. Ez lehetővé teszi a sejtek számára, hogy szelektíven vegyenek fel olyan anyagokat, mint a hormonok, a vitaminok vagy a koleszterin.
    • A receptor-mediált endocitózis során az adott molekula a receptorhoz kötődik, majd a membrán ezen szakasza betüremkedik és vezikulummá alakul, amely a sejt belsejébe kerül, ahol az anyagot szétbontják vagy a megfelelő helyre szállítják.

Az endocitózis folyamata

  1. Anyagfelvétel: Az endocitózis kezdetén az anyag a sejtmembránhoz kapcsolódik. Ez lehet közvetlen fizikai érintkezés vagy receptor-mediált kötés.
  2. Membrán betüremkedés: A sejtmembrán körülöleli az anyagot, majd a membrán betüremkedik, miközben egy vezikulumot képez.
  3. Vezikulum képződése: A vezikulum a sejthártyáról leszakad, és a sejt belsejébe kerül. Ezt követően a vezikulum lehet a sejt különböző részeibe szállítva vagy lebontva.
  4. Anyag feldolgozása és szállítása: A vezikulum tartalmát gyakran lizoszómák bontják le, és az így keletkező anyagokat a sejt különböző funkciókra hasznosítja, például energia- vagy építőanyagként.

Az endocitózis biológiai jelentősége

Az endocitózis alapvető szerepet játszik a sejtek működésében, különösen a tápanyagfelvételben, a jeltovábbításban és a védekező folyamatokban:

  • Tápanyagfelvétel: A sejtek így vesznek fel alapvető anyagokat, például lipideket, szénhidrátokat és aminosavakat, amelyek az anyagcsere-folyamatokhoz szükségesek.
  • Immunválasz: Az immunsejtek fagocitózis révén elpusztítják a kórokozókat, így alapvető védekezési mechanizmust biztosítanak a fertőzések ellen.
  • Sejtek közötti jelátvitel: A receptor-mediált endocitózis lehetővé teszi a sejtek számára, hogy érzékeljék a külső jeleket, például hormonokat vagy neurotranszmittereket, és ezeket a jeleket belső folyamatokká alakítsák.

Összegzés

Az endocitózis egy sejtfelvételi folyamat, amely során a sejt a környezetéből származó anyagokat veszi fel és dolgozza fel. Az endocitózisnak különböző típusai vannak, amelyek lehetővé teszik a sejt számára, hogy specifikus molekulákat vagy nagyobb részecskéket vegyen fel. Az endocitózis alapvető fontosságú a sejtek működése, tápanyagfelvétele, védekezése és sejtek közötti kommunikációja szempontjából.

Fordítások