Wikiszótár

eritropoetin

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈɛritropoɛtin]

Főnév

eritropoetin

  1. (gyógyszertan) Az eritropoetin (EPO) egy hormon, amelyet főként a vesék termelnek, és kulcsszerepet játszik a vörösvértestek képződésének (eritropoézis) szabályozásában a csontvelőben. Az EPO termelése akkor fokozódik, ha a vér oxigénszintje alacsony (hipoxia), például magaslati környezetben vagy vérszegénység esetén, mivel a vörösvértestek az oxigén szállításáért felelnek a testben. Az eritropoetin biztosítja, hogy a szervezet elegendő vörösvértestet állítson elő, ezáltal fenntartva az oxigénszállító kapacitást.

Az eritropoetin fő funkciói

  1. Vörösvértest-képződés serkentése: Az EPO a csontvelőt arra ösztönzi, hogy fokozza a vörösvértestek termelését, így pótolja a szervezet oxigénszállító sejtjeit. A vér oxigénszintjének csökkenésekor az EPO termelése megemelkedik, ami több vörösvértest termelődését eredményezi.
  2. Oxigénszállító kapacitás fenntartása: A vörösvértestek számának növekedése növeli a vér oxigénszállító kapacitását, ezáltal segítve az oxigén szállítását a szervezet különböző részeibe. Ez különösen fontos fokozott fizikai igénybevétel, betegségek vagy oxigénhiányos környezet esetén.

Eritropoetin termelésének szabályozása

Az EPO termelését elsősorban a vér oxigénszintje szabályozza. Amikor a vér oxigénszintje csökken, a vesék érzékelik ezt a változást, és több eritropoetint termelnek, hogy elősegítsék a vörösvértestek termelését. Amikor a vér oxigénszintje normalizálódik, az EPO-termelés csökken, és ezzel a vörösvértest-termelés is egyensúlyba kerül.

Eritropoetin rendellenességek és kezelési alkalmazása

  1. Vérszegénység kezelése: Az EPO-szint csökkenése vagy a csontvelő nem megfelelő működése vérszegénységhez vezethet, különösen krónikus veseelégtelenségben szenvedőknél, mivel a vesék károsodása csökkentheti az EPO-termelést. Ilyen esetekben szintetikus eritropoetint alkalmaznak, hogy növeljék a vörösvértestek termelését és javítsák a beteg oxigénszállító kapacitását.
  2. Krónikus betegségek: Egyes krónikus betegségek, például daganatos betegségek, reumatoid arthritis és más gyulladásos állapotok esetén a csökkent EPO-termelés vagy a csontvelőre gyakorolt negatív hatás vérszegénységhez vezethet. Ilyen helyzetekben az EPO-terápia segíthet fenntartani a megfelelő vörösvértestszámot.
  3. Dopping a sportban: Az eritropoetint időnként doppingcélokra használják az állóképességi sportokban, mivel növeli a vörösvértestek számát, így több oxigént szállít az izmokhoz, javítva az állóképességet és teljesítményt. Az ilyen típusú használat azonban veszélyes lehet, mivel növeli a vérrögök, szívinfarktus és stroke kockázatát, és szigorúan tilos a sportban.

Eritropoetin-terápia és mellékhatások

Az eritropoetin-terápiát rendszerint injekció formájában alkalmazzák, amely serkenti a vörösvértest-termelést vérszegénység esetén. A kezelés szigorú orvosi felügyeletet igényel, mivel mellékhatások jelentkezhetnek, például:

  • Magas vérnyomás
  • Fejfájás
  • Vérrögök kialakulása
  • Bőrpír az injekció beadásának helyén

Összefoglalás

Az eritropoetin egy létfontosságú hormon, amely a vörösvértest-képződést szabályozza a csontvelőben, ezáltal fenntartva a szervezet oxigénszállító kapacitását. Az EPO-termelés fokozódik oxigénhiány esetén, és csökken, amikor az oxigénszint helyreáll. Az EPO szintetikus formáját vérszegénység kezelésére használják, különösen krónikus vesebetegség esetén, de állóképességi sportokban doppingként való alkalmazása tilos és veszélyes. Az EPO-terápia hatékonyan növeli a vörösvértestszámot, azonban mellékhatások miatt orvosi ellenőrzést igényel.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=eritropoetin&oldid=3461486”