függvénykompozíció

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfyɡveːɲkompoziːt͡sijoː]

Főnév

függvénykompozíció

  1. (matematika)

Függvényszorzás vagy függvénykompozíció

A függvények körében értelmezett művelet az függvénykompozíció, avagy az összetett vagy közvetett függvény képzése. Ha g : A   B és f : C   D két függvény, akkor ezeknek kompozíciója az a függvény, melynek értelmezési tartománya az A azon elemeiből áll, melyeket a g az f értelmezési tartományába képezi és melynek hozzárendelési utasítása:

 

Itt g-t a kompozíció belső függvényének, az f-et a külső függvényének nevezzük.

Az g : A   B és f : C   D függvények f o g kompozíciójának értelmezési tartománya tehát:

 

Néha a kompozíció definíciójában kikötik, hogy ez ne legyen üres, amit biztosíthatunk azzal a megkötéssel, hogy se A, se Ran(g) ∩ C ne legyen üres. Abban a speciális esetben, amikor g értékkészlete része C-nek, a kompozíció a teljes A halmazon értelmezve van, tehát f o g egy A   D függvény. Ha ezen kívül B = C és g és f is szürjekció (értsd: g ráképez B-re, f ráképez D-re), akkor f o g is szürjekció.

A függvénykompozíció művelete asszociatív: