fel-

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfɛl]

Előtag

fel-

1. Felül v. magasabban levő.

   Felkar, felhám.

2. (népies) Északi.

   Felszél.

3. Vmely mértéket, határt meghaladó.

   Felár.

Igekötő

fel-

1. Igekötő.

Lásd még

• föl-
• Kategória:fel- igekötős magyar igék

Gyakoriság

• 1

Forrás

• Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6