Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɛl]

Előtag

fel-

  1. Felül v. magasabban levő.
    Felkar, felhám.
  2. (népies) Északi.
    Felszél.
  3. Vmely mértéket, határt meghaladó.
    Felár.

Igekötő

fel-

  1. Igekötő.

Lásd még

Gyakoriság

  • 1

Forrás

  • Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6