igekötő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈiɡɛkøtøː]

Főnév

igekötő

1. (nyelvtan) Az igéhez kapcsolódó, annak jelentését módosító nyelvtani elem.

Etimológia

ige +‎ kötő

Fordítások

Tartalom

angol: preverb (en), verb particle (en), coverb (en) finn: verbiprefiksi (fi), verbisuffiksi (fi) kínai: 動介詞 (zh), 动介词 (zh) (dòngjiècí) német: Verbalvorsilbe (de) nn

Ragozás

igekötő ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	igekötő	igekötők
tárgyeset	igekötőt	igekötőket
részes eset	igekötőnek	igekötőknek
-val/-vel	igekötővel	igekötőkkel
-ért	igekötőért	igekötőkért
-vá/-vé	igekötővé	igekötőkké
-ig	igekötőig	igekötőkig
-ként	igekötőként	igekötőkként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	igekötőben	igekötőkben
-on/-en/-ön	igekötőn	igekötőkön
-nál/-nél	igekötőnél	igekötőknél
-ba/-be	igekötőbe	igekötőkbe
-ra/-re	igekötőre	igekötőkre
-hoz/-hez/-höz	igekötőhöz	igekötőkhöz
-ból/-ből	igekötőből	igekötőkből
-ról/-ről	igekötőről	igekötőkről
-tól/-től	igekötőtől	igekötőktől

igekötő birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	igekötőm	igekötőim
a te	igekötőd	igekötőid
az ő/ön/maga az önök/maguk	igekötője	igekötői
a mi	igekötőnk	igekötőink
a ti	igekötőtök	igekötőitek
az ő	igekötőjük	igekötőik

Szófajok

főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, igekötő, határozószó, névelő, névutó, kötőszó, indulatszó