feltételes relatív gyakoriság

Kiejtés

  • IPA: [ ˈfɛlteːtɛlɛʃ ˈrɛlɒtiːv ˈɟɒkoriʃaːɡ]

Főnév

feltételes relatív gyakoriság

  1. (matematika, valószínűségszámítás) A feltételes relatív gyakoriság a statisztikában a megfigyelések arányát fejezi ki egy adott esemény vagy feltétel alapján. Ez a fogalom különösen hasznos, amikor a valószínűségi elméletekben és a statisztikai elemzésekben szeretnénk megérteni, hogy egy esemény bekövetkezése hogyan függ más események bekövetkezésétől.
Definíció

Legyen   és   két esemény. A   esemény feltételes relatív gyakorisága, amikor   bekövetkezik, a következőképpen van definiálva:

 

ahol:

  •   a   esemény feltételes valószínűsége, ha   bekövetkezik.
  •   a két esemény együttes valószínűsége.
  •   a   esemény valószínűsége.
Relatív gyakoriság

A feltételes relatív gyakoriság kifejezés a megfigyelések arányának az események eloszlásában való kifejezésére szolgál. Ha például van egy mintánk, ahol a megfigyelések a következőképpen alakulnak:

  •  :   események száma
  •  :   események száma
  •  : mindkét esemény (az   és a  ) együttes száma

A feltételes relatív gyakoriság a következőképpen számolható:

 

Példa

Tegyük fel, hogy van egy adatgyűjtésünk, amelyben 100 ember vett részt, és ebből 30 ember nő és 20 nő dohányzik.

-   (a nők száma) -   (nők, akik dohányoznak)

A feltételes relatív gyakoriság a következőképpen alakul:

 

Ez azt jelenti, hogy a nők közül körülbelül 67%-uk dohányzik.