fenitoin
Kiejtés
- IPA: [ ˈfɛnitojin]
Főnév
fenitoin
- (gyógyszertan) A fenitoin egy antiepileptikus gyógyszer, amelyet elsősorban a generalizált tónusos-klónusos (nagyrohamok) és a fokális (parciális) rohamok kezelésére használnak. A fenitoin az epilepsziás rohamok hosszú távú kezelésének egyik legrégebbi és legismertebb szere, bár használata ma már visszaszorulóban van a modernebb gyógyszerek megjelenése miatt. Azonnali hatása miatt továbbra is alkalmazzák akut rohamok megfékezésére, különösen sürgősségi helyzetekben, amikor gyors rohamkontroll szükséges.
Fenitoin hatásmechanizmusa
A fenitoin a nátriumcsatornák működésére hat, amelyek kulcsfontosságúak az idegsejtek elektromos aktivitásának szabályozásában. A gyógyszer blokkolja a túlzottan aktív nátriumcsatornákat, megakadályozva az idegsejtek kóros túlingerlését és ezáltal csökkentve a rohamok kialakulásának kockázatát. A fenitoin ezen hatásmechanizmusa miatt hatékony az olyan epilepsziás rohamok kezelésében, amelyek mögött gyors és kontrollálatlan elektromos aktivitás áll.
Alkalmazási területek
A fenitoint különböző rohamtípusok kezelésére alkalmazzák, bár ma már csak specifikus esetekben választják első vonalbeli szerként. Az alkalmazási területek:
- Generalizált tónusos-klónusos rohamok: A fenitoin hatékony a nagyrohamok kezelésében, és sok esetben használják olyan betegeknél, akik nem reagálnak más antiepileptikumokra.
- Fokális (parciális) rohamok: A fenitoin a fokális rohamok kezelésében is alkalmazható, bár a modern gyógyszerek, mint a lamotrigin vagy levetiracetam, gyakran előnyben részesülnek.
- Status epilepticus: A fenitoint sürgősségi helyzetekben, például status epilepticus esetén alkalmazzák, amely egy életveszélyes állapot, amikor a rohamok több mint öt percig tartanak, vagy a rohamok közötti tudatvisszanyerés nélkül követik egymást.
Adagolás és alkalmazás
A fenitoint szájon át szedhető tabletta vagy kapszula formájában, illetve injekció formájában alkalmazzák sürgősségi helyzetekben. Az orális adagolás fokozatos beállítást igényel, mivel a fenitoin dózisának kis változásai is jelentősen befolyásolhatják a vérszintjét. A fenitoin terápia monitorozása rendszeres vérvizsgálatokat igényel, hogy biztosítsák a megfelelő terápiás szint elérését, mivel a fenitoinnak szűk terápiás ablaka van – vagyis kis dózisváltozás is toxikus vagy elégtelen hatáshoz vezethet.
Mellékhatások
A fenitoin jól ismert mellékhatásokkal jár, különösen hosszú távú alkalmazás esetén. A leggyakoribb mellékhatások:
- Központi idegrendszeri tünetek: Szédülés, álmosság, kettős látás és koordinációs zavarok. Ezek különösen a kezelés kezdetén vagy a dózis emelésekor jelentkezhetnek.
- Fogínyhiperplázia: A fenitoin hosszú távú használata gyakran fogínymegnagyobbodást okoz, ami fogínyvérzéssel és kellemetlen érzéssel járhat. Ez a mellékhatás különösen gyermekeknél gyakori.
- Bőrkiütés: A fenitoin súlyos allergiás reakciókat és bőrkiütést is okozhat, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, ami életveszélyes állapot lehet.
- Csont- és kötőszöveti mellékhatások: Hosszú távon a fenitoin csontritkulást okozhat, mivel befolyásolja a D-vitamin anyagcseréjét.
- Hirsutizmus: Bizonyos esetekben fokozott szőrnövekedés figyelhető meg, ami különösen nőknél okozhat esztétikai problémákat.
Kölcsönhatások más gyógyszerekkel
A fenitoin erős enziminduktor, ami azt jelenti, hogy felgyorsítja más gyógyszerek lebomlását a májban. Ez befolyásolhatja más gyógyszerek, például antikoagulánsok, fogamzásgátlók és egyes antiepileptikumok hatását, ezért a fenitoint szedő betegek esetében fontos az összes gyógyszer szoros ellenőrzése és az adagolás beállítása.
Ellenjavallatok és figyelmeztetések
- Terhesség: A fenitoin teratogén hatású lehet, azaz magzatkárosító hatása van, ezért terhesség alatt csak a nagyon súlyos esetekben alkalmazzák, amikor más kezelés nem javasolt.
- Vérképzőszervi problémák: A fenitoin hosszú távú alkalmazása vérképzőszervi mellékhatásokat, például vérszegénységet vagy leukopéniát okozhat, így ezek szoros monitorozása szükséges.
Összegzés
A fenitoin hatékony antiepileptikum, amely különösen generalizált tónusos-klónusos rohamok és sürgősségi epilepsziás állapotok kezelésére alkalmas. Szűk terápiás ablaka és hosszú távú mellékhatásai miatt azonban használata nagy figyelmet és rendszeres monitorozást igényel, így gyakran modernebb gyógyszerekkel helyettesítik mindennapi alkalmazásban.