Kiejtés

  • IPA: [ ˈfoɡɒmzaːʒɡaːtloː]

Főnév

fogamzásgátló

  1. (gyógyszertan)

A fogamzásgátlók olyan gyógyszerek és eszközök, amelyek célja a terhesség megelőzése. Számos típusuk létezik, melyek különböző módokon hatnak a szervezetre. A fogamzásgátlók lehetnek hormonálisak, például tabletták vagy injekciók, és nem hormonálisak, mint például a mechanikai akadályt képező óvszerek vagy méhen belüli eszközök (IUD-k).

Hormonális fogamzásgátlók

A hormonális fogamzásgátlók szintetikus hormonokat, általában ösztrogént és progeszteront (vagy csak progeszteront) tartalmaznak, és különféle formában érhetők el. Ezek a hormonok gátolják az ovulációt, módosítják a méhnyálkahártyát, és megváltoztatják a méhnyaknyák szerkezetét, így megnehezítik a spermiumok bejutását a méhbe.

  1. Fogamzásgátló tabletták: Ezek lehetnek kombinált készítmények, amelyek ösztrogént és progeszteront tartalmaznak, vagy csak progeszteron alapú tabletták. A tabletták szedése napi rendszerességet igényel, és megbízható védelmet nyújtanak, amennyiben helyesen alkalmazzák őket.
  2. Fogamzásgátló tapasz: A bőrre helyezett tapasz ugyanazokat a hormonokat bocsátja ki, mint a tabletta, és hetente egyszer kell cserélni. A hormonok a bőrön keresztül szívódnak fel, így elkerülhető a napi tablettaszedés.
  3. Hüvelygyűrű: A hüvelybe helyezett gyűrű egy hónapon keresztül folyamatosan bocsát ki ösztrogént és progeszteront. A gyűrűt három hétig kell viselni, majd egy hét szünet következik.
  4. Injekciós fogamzásgátló: Háromhavonta egy progeszteront tartalmazó injekciót kell beadni. Ez az injekció megakadályozza az ovulációt és vastagítja a méhnyaknyákot, megakadályozva a spermiumok bejutását a méhbe.
  5. Implantátum: Az implantátum egy kisméretű, bőr alá helyezett eszköz, amely progeszteront bocsát ki és akár három évig is hatékony védelmet nyújt a terhesség ellen.
  6. Méhen belüli eszköz (IUD): Hormonális IUD-k progeszteront tartalmaznak, és akár 3-5 évig is hatásosak. Az eszköz folyamatosan kis mennyiségű hormont juttat a méhbe, ami megvastagítja a méhnyaknyákot és módosítja a méhnyálkahártyát, megakadályozva a megtermékenyült petesejt beágyazódását.

Nem hormonális fogamzásgátlók

A nem hormonális fogamzásgátlók mechanikai akadályokat képeznek vagy kémiai hatás révén csökkentik a spermiumok aktivitását. Ezek közé tartoznak:

  1. Óvszer: Az óvszer mechanikai gátat képez a spermiumok és a petesejt között. Ez az egyetlen fogamzásgátló módszer, amely védelmet nyújt a nemi úton terjedő fertőzések ellen is.
  2. Méhen belüli eszköz (IUD): A réz alapú IUD hormonmentes, és a réz ionjai megzavarják a spermiumok mozgását, megakadályozva a megtermékenyítést. A réz IUD akár 5-10 évig is hatásos lehet.
  3. Spermicid anyagok: Ezek olyan kémiai anyagok, amelyeket a hüvelybe helyeznek, és elpusztítják a spermiumokat. Spermicid kúpok, zselék és habok formájában érhetők el, és általában egy másik fogamzásgátló módszerrel együtt alkalmazzák a hatékonyság növelése érdekében.

Fogamzásgátlók hatékonysága

A fogamzásgátlók hatékonysága különböző tényezőktől függ, beleértve a módszer helyes alkalmazását és a felhasználói hűséget. A hormonális módszerek, mint a tabletták, injekciók és IUD-k, általában rendkívül hatékonyak, de a használói hibák – például a tabletta elfelejtése – csökkenthetik hatásukat. A nem hormonális módszerek, például az óvszer, szintén hatékonyak, különösen akkor, ha helyesen használják őket.

Fogamzásgátlók mellékhatásai

A hormonális fogamzásgátlók különféle mellékhatásokat okozhatnak, beleértve a következőket:

  • Émelygés, fejfájás, mellfeszülés: Ezek a mellékhatások gyakran az első néhány hónap után enyhülnek.
  • Hangulatváltozások, depresszió: Néhány nőnél a hormonális fogamzásgátlók hangulati ingadozásokat okozhatnak.
  • Súlynövekedés vagy fogyás: A hormonok hatással lehetnek az étvágyra és a testzsír eloszlására.
  • Vérzés vagy pecsételő vérzés: Hormonális módszereknél előfordulhatnak rendszertelen vérzések, különösen a kezelés elején.

Fogamzásgátló választása

A megfelelő fogamzásgátló kiválasztása az egyéni igények, az egészségi állapot és az életmód alapján történik. Az orvos figyelembe veszi a páciens egészségügyi előzményeit, esetleges hormonérzékenységét, illetve a hosszú távú hatásokat, mielőtt javaslatot tenne a legmegfelelőbb fogamzásgátló módszerre.

Fordítások