Kiejtés

  • IPA: [ ˈfurosɛmid]

Főnév

furoszemid

  1. (gyógyszertan) A furoszemid (Furon) egy erős vízhajtó (diuretikum), amelyet gyakran használnak ödéma és magas vérnyomás kezelésére. Főként olyan állapotokban alkalmazzák, ahol a szervezetben folyadék visszatartás figyelhető meg, mint például szívelégtelenség, májcirrózis és vesebetegségek esetén. A furoszemid a „kacsdiuretikumok” csoportjába tartozik, mivel a vese kacsában fejti ki hatását, ahol megakadályozza a nátrium és a víz visszaszívását, ezáltal fokozza a vizeletképződést.

Hatásmechanizmus

A furoszemid gátolja a nátrium-, kálium- és kloridionok visszaszívását a vese kacsában (Henle-kacs). Ez növeli a vizelet mennyiségét, és eltávolítja a felesleges folyadékot a szervezetből. A hatás gyorsan jelentkezik, és a szervezet víz- és elektrolit-egyensúlyát is befolyásolja. Az elektrolitveszteség miatt azonban hosszú távú alkalmazása esetén szükség lehet pótlásra.

Alkalmazási területek

A furoszemidet többféle állapot kezelésére használják, például:

  1. Ödéma
    • Szívelégtelenség, májbetegségek (például cirrózis) és vesebetegségek (például nefrotikus szindróma) okozta folyadék-visszatartás enyhítésére használják.
  2. Magas vérnyomás
    • Különösen olyan esetekben, ahol a vízhajtás segíthet a vérnyomás csökkentésében, bár a furoszemid nem az elsődleges gyógyszer hipertónia kezelésére.
  3. Akut veseelégtelenség
    • Az átmeneti folyadék felhalmozódás enyhítésére is alkalmazható, és segíti a vesefunkció helyreállítását.

Dózis és adagolás

A furoszemid adagja a beteg állapotától és a kezelés céljától függ. Általában a kezdő adag felnőtteknek ödéma esetén 20-80 mg, ami szükség esetén növelhető. Magas vérnyomás esetén az orvos alacsonyabb dózissal indíthat, és szükség szerint állítja be az adagot. A furoszemidet általában reggel kell bevenni, hogy elkerüljük az éjszakai vizelési ingert.

Mellékhatások

A furoszemid hatásos vízhajtó, de számos mellékhatással járhat, különösen hosszú távú használat esetén:

  • Elektrolitvesztés: Kálium-, nátrium- és magnéziumvesztés, amely izomgörcsöket, gyengeséget és szívritmuszavarokat okozhat.
  • Kiszáradás: Túlzott folyadékveszteség esetén kiszáradás léphet fel, különösen idősebb betegekben.
  • Vérnyomásesés: Hirtelen vérnyomásesést és szédülést okozhat, különösen gyors felálláskor.
  • Halláskárosodás: Ritka esetekben halláskárosodást vagy fülzúgást okozhat, különösen nagy dózisok alkalmazásakor.
  • Veseproblémák: Fokozott veseterhelés és veseelégtelenség kockázata hosszan tartó alkalmazás esetén.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A furoszemid nem mindenki számára biztonságos, és alkalmazása körültekintést igényel az alábbi esetekben:

  • Elektrolitzavarok: Ha a betegnek már van elektrolitzavara, a furoszemid súlyosbíthatja ezt az állapotot.
  • Dehidratáció és alacsony vérnyomás: Súlyos kiszáradás vagy alacsony vérnyomás esetén nem ajánlott, mivel tovább csökkentheti a vérnyomást.
  • Allergia: A szulfonamid-típusú gyógyszerekre allergiás betegek esetén kerülendő.
  • Terhesség és szoptatás: Csak akkor alkalmazható, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy a haszon meghaladja a kockázatot.

Gyógyszerkölcsönhatások

A furoszemid több gyógyszerrel is kölcsönhatásba léphet:

  • Káliumpótlók és káliummegtakarító diuretikumok: Az alacsony káliumszint elkerülése érdekében gyakran alkalmazzák ezeket a gyógyszereket a furoszemiddel együtt.
  • Vérnyomáscsökkentők: Ezekkel kombinálva növelheti az alacsony vérnyomás kockázatát.
  • Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok): Csökkenthetik a furoszemid hatását és növelhetik a vesekárosodás kockázatát.

Összegzés

A furoszemid hatékony vízhajtó, amely segít a folyadék-visszatartás csökkentésében és a magas vérnyomás kezelésében. Használata gondos ellenőrzést igényel a mellékhatások és az elektrolitzavarok elkerülése érdekében. Az orvos rendszeres vérvizsgálatokkal figyeli az elektrolitszinteket és a vesefunkciót, különösen hosszú távú kezelés esetén.

Fordítások