hő

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈhøː]

Főnév

hő

1. (elv. fog.): meleg.
2. (fizika): anyagi dolgok olyan állapota, amelyben az őket képező atomok rezegnek.

Fordítások

Tartalom

albán: nxehtësi (sq) angol: heat (en) cseh: teplo (cs) sn finn: lämpö (fi) francia: chaleur (fr) nn kurd: kel (ku), germî (ku) latin: calor (la) hn lengyel: ciepło (pl) sn német: Hitze (de) nn, Wärme (de) nn olasz: calore (it) hn orosz: жар (ru) hn (žar) óangol: hǣto (ang) nn ófelnémet: heizi (goh) nn ógörög: θάλπος (grc) hn (thálpos) román: căldură (ro) nn spanyol: calor (es) hn svéd: hetta (sv) szanszkrit: घर्म (sa) (gharma) török: ısı (tr) zazaki: tonî (diq)

Szinonimák

1. hév, hevesség, hőség.

Származékok

1. hős.
2. hőfok, hőhalál, hőingadozás, hőmérséklet, hőtartomány.

Antonimák

1. hideg, hidegség, fagy.

Származékok

• hőség
• (összetételek): hőáramlás, hőcsere, hőellátás, hőforrás, hőkezelés, hőmérő, hőszigetelés, hőtárolás