heparin
Kiejtés
- IPA: [ ˈhɛpɒrin]
Főnév
heparin
- (gyógyszertan) A heparin egy jól ismert véralvadásgátló (antikoaguláns) gyógyszer, amelyet széles körben használnak a vérrögképződés megelőzésére és kezelésére. Főként kórházi környezetben alkalmazzák olyan esetekben, amikor a vérrögök kialakulásának kockázata magas, például műtétek után, szívinfarktus, tüdőembólia vagy mélyvénás trombózis esetén.
Hogyan működik a heparin?
A heparin a véralvadási folyamat egyik fontos lépését blokkolja, különösen azáltal, hogy aktiválja az antitrombin nevű fehérjét, ami megakadályozza a trombin és más véralvadási faktorok aktivitását. Ennek eredményeként a vér alvadása lassul, és a vérrögök kialakulásának esélye csökken.
Alkalmazási formák:
- Standard heparin (UFH – nem frakcionált heparin): Ezt általában intravénásan vagy szubkután (bőr alatti) injekció formájában adják. Folyamatos monitorozás szükséges, mivel a hatékonyság és a mellékhatások (például vérzés) kockázata változhat.
- Kis molekulasúlyú heparin (LMWH): Ez egy modernebb változata, amely hosszabb hatású, és kevesebb mellékhatással jár. Szubkután injekcióként adják, és kevésbé szükséges a folyamatos laboratóriumi ellenőrzés.
Heparin használata:
- Megelőzés: A heparint gyakran alkalmazzák műtétek előtt vagy után, hogy megelőzzék a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kialakulását.
- Kezelés: Ha vérrög már kialakult (például a lábban vagy a tüdőben), a heparin segít megakadályozni a rög további növekedését, és csökkenti annak esélyét, hogy a szervezet más részeibe kerüljön.
Mellékhatások:
- Vérzés: A leggyakoribb és legjelentősebb mellékhatás a túlzott vérzés, mivel a heparin gátolja a véralvadást.
- Heparin-indukált trombocitopénia (HIT): Ritka, de súlyos szövődmény, amelyben a heparin hatására a vérlemezkék száma veszélyesen lecsökken, ami vérrögök képződéséhez vezethet.
Megjegyzés:
A heparint orvosi felügyelet mellett használják, és rendszeres vérvizsgálatokkal ellenőrzik a véralvadás mértékét, hogy biztosítsák a biztonságos dózist.