Kiejtés

  • IPA: [ ˈhidroklorotijɒzid]

Főnév

hidroklorotiazid

  1. (gyógyszertan) A hidroklorotiazid (HCTZ) egy tiazid típusú diuretikum (vízhajtó), amelyet főként magas vérnyomás (hipertónia) és ödémával járó állapotok kezelésére alkalmaznak. Hatását a vesére fejti ki, ahol fokozza a nátrium és víz kiválasztását, csökkentve ezzel a vértérfogatot és a vérnyomást. A hidroklorotiazid gyakran alkalmazott vérnyomáscsökkentő önmagában vagy más vérnyomáscsökkentő szerekkel kombinálva, és különösen hatásos hosszú távú kezelés során.

Hatásmechanizmus

A hidroklorotiazid a vesében, pontosabban a nefron távolabbi kanyarulatos csatornáiban (distalis tubulus) hat, ahol megakadályozza a nátrium és klorid visszaszívódását. Ennek következtében több víz ürül a szervezetből a vizelettel együtt. A vízhajtó hatás csökkenti a vértérfogatot, ami alacsonyabb vérnyomást eredményez, emellett a perifériás erek ellazulásával is hozzájárul a vérnyomáscsökkentéshez.

Alkalmazási területek

A hidroklorotiazid főbb alkalmazási területei:

  • Magas vérnyomás: Önállóan vagy más vérnyomáscsökkentő szerekkel kombinálva segít csökkenteni a vérnyomást és megelőzni a hosszú távú szövődményeket, például a szívbetegségeket, agyvérzést és vesekárosodást.
  • Ödéma kezelése: A folyadékvisszatartással járó állapotok, például szívelégtelenség, májcirrózis és vesebetegség okozta ödéma enyhítésére alkalmazható, mivel segíti a felesleges folyadék kiürítését.
  • Köszvény kezelésére: Bizonyos esetekben köszvényes betegek számára is előnyös, de csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható.

Adagolás és alkalmazás

A hidroklorotiazid adagolása és alkalmazása az adott betegségtől, a beteg állapotától, életkorától és egyéb tényezőktől függ. Általában napi egyszeri adagolásban, reggel veszik be, mivel így elkerülhető a gyakori éjszakai vizelés. Fontos az orvos utasításait követni, és rendszeresen ellenőriztetni a vérnyomást, valamint az elektrolit-egyensúlyt, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Mellékhatások

A hidroklorotiazid szedése során fellépő mellékhatások általában enyhék, de fontos figyelemmel kísérni őket:

  • Elektrolit-egyensúly zavarok: A nátrium, kálium és magnézium szint csökkenhet, ami izomgörcsöket, szédülést, zavartságot és szívritmuszavarokat okozhat.
  • Kiszáradás: A túlzott vízvesztés következtében jelentkezhet szomjúság, szájszárazság, fejfájás és alacsony vérnyomás.
  • Emésztőrendszeri panaszok: Hányinger, hányás, gyomorpanaszok és étvágytalanság előfordulhatnak.
  • Vércukorszint emelkedése: A hidroklorotiazid növelheti a vércukorszintet, így cukorbetegeknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk a vércukorszintjük ellenőrzésére.
  • Köszvényes rohamok: A húgysavszint emelkedése köszvényes rohamokat okozhat, különösen azoknál, akik hajlamosak a köszvényre.

Ellenjavallatok és figyelmeztetések

A hidroklorotiazid alkalmazása nem javasolt bizonyos állapotokban vagy betegségek esetén:

  • Súlyos vese- vagy májkárosodás: Ezek az állapotok befolyásolhatják a gyógyszer kiválasztását és hatását.
  • Alacsony káliumszint (hipokalémia): A hidroklorotiazid fokozhatja a káliumveszteséget, ami súlyosbíthatja az alacsony káliumszintet.
  • Köszvény: Mivel a hidroklorotiazid növelheti a húgysavszintet, köszvényes betegek esetén csak fokozott óvatossággal alkalmazható.
  • Terhesség és szoptatás: A hidroklorotiazid alkalmazása nem ajánlott terhes és szoptató nők számára, mivel nincs elegendő adat a magzatra vagy csecsemőre gyakorolt hatásáról.

Gyógyszerkölcsönhatások

A hidroklorotiazid kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel:

  • Más vérnyomáscsökkentőkkel való kombináció fokozhatja a hipotenzió kockázatát.
  • Lítium készítményekkel: A hidroklorotiazid csökkentheti a lítium kiválasztását, ami lítium mérgezést okozhat.
  • Kortikoszteroidokkal és laxatívumokkal: Ezek növelhetik a káliumvesztést, ami hipokalémiához vezethet.
  • Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok): Ezek csökkenthetik a hidroklorotiazid vérnyomáscsökkentő hatását.

Összefoglalás

A hidroklorotiazid egy hatékony tiazid típusú vízhajtó, amelyet főként magas vérnyomás és ödémával járó állapotok kezelésére alkalmaznak. A kezelés során orvosi felügyelet és rendszeres ellenőrzés szükséges az elektrolit-egyensúly és egyéb mellékhatások monitorozása érdekében.

Fordítások