ipa

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈipɒ]

Főnév

ipa

1. (népies) (régies) A meny vagy a vő apja.

Apósa, anyósa voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe ipa, napa és a kedves felesége (Arany: A Jóka ördöge). Elavult, ősi szavaink, csak ipam, ipad, ipa, illetve napam, napad, napa alakjai voltak használatosak. Mondták így is, főleg megszólításban: ipamuram, napamasszony.

Etimológia

Finnugor tőből származik.

Lásd még

• napa

Ragozás

ipa ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	ipa	ipák
tárgyeset	ipát	ipákat
részes eset	ipának	ipáknak
-val/-vel	ipával	ipákkal
-ért	ipáért	ipákért
-vá/-vé	ipává	ipákká
-ig	ipáig	ipákig
-ként	ipaként	ipákként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	ipában	ipákban
-on/-en/-ön	ipán	ipákon
-nál/-nél	ipánál	ipáknál
-ba/-be	ipába	ipákba
-ra/-re	ipára	ipákra
-hoz/-hez/-höz	ipához	ipákhoz
-ból/-ből	ipából	ipákból
-ról/-ről	ipáról	ipákról
-tól/-től	ipától	ipáktól

ipa birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	ipám	ipáim
a te	ipád	ipáid
az ő/ön/maga az önök/maguk	ipája	ipái
a mi	ipánk	ipáink
a ti	ipátok	ipáitok
az ő	ipájuk	ipáik

Gyakoriság

• 5

Forrás

• Magyar Értelmező Szótár (ISBN 963 05 8416 6)