Kiejtés

  • IPA: [ ˈnɒpɒ]

Főnév

napa

  1. (népies) (kissé régies) A meny vagy a anyja.
Apósa, anyósa voltak nemkülönben szörnyű ijedségbe ipa, napa és a kedves felesége (Arany: A Jóka ördöge). Elavult, ősi szavaink, csak ipam, ipad, ipa, illetve napam, napad, napa alakjai voltak használatosak. Mondták így is, főleg megszólításban: ipamuram, napamasszony.

Lásd még

Etimológia

finnugor ?

Ragozás

napa ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset napa napák
tárgyeset napát napákat
részes eset napának napáknak
-val/-vel napával napákkal
-ért napáért napákért
-vá/-vé napává napákká
-ig napáig napákig
-ként napaként napákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben napában napákban
-on/-en/-ön napán napákon
-nál/-nél napánál napáknál
-ba/-be napába napákba
-ra/-re napára napákra
-hoz/-hez/-höz napához napákhoz
-ból/-ből napából napákból
-ról/-ről napáról napákról
-tól/-től napától napáktól
napa birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én napám napáim
a te napád napáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
napája napái
a mi napánk napáink
a ti napátok napáitok
az ő napájuk napáik
  • 5

Forrás

Kiejtés

  • IPA: /ˈnɑpɑ/, [ˈnɑpɑ]
  • rím: -ɑpɑ
  • szótagolás: na‧pa

Főnév

napa

  1. köldök
  2. pólus

Etimológia

Germán szó, lásd pl. a német Nabel szót.