Wikiszótár

izoprenalin

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈizoprɛnɒlin]

Főnév

izoprenalin

  1. (gyógyszertan) Az izoprenalin egy szintetikus katekolamin, amely az adrenerg agonisták csoportjába tartozik. Ez a gyógyszer elsősorban a szív és a légutak működésének szabályozására használatos, mivel az adrenerg receptorok közül az úgynevezett béta-1 és béta-2 receptorokat serkenti. Az izoprenalint többféle orvosi helyzetben alkalmazzák, például a szívritmuszavarok, a bradycardia (lassú szívverés) és a hörgőgörcs kezelése során. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk az izoprenalin hatásmechanizmusát, az alkalmazási területeit, a mellékhatásait, az adagolását és egyéb fontos információkat.

Az izoprenalin működési mechanizmusa

Az izoprenalin az adrenerg receptorok közül a béta-1 és béta-2 receptorokat stimulálja, amelyek különféle fiziológiai válaszokat váltanak ki:

  1. Béta-1 receptorok stimulálása: A béta-1 receptorok a szívben találhatók, és az izoprenalin ezen receptorok aktiválásával növeli a szív összehúzódásainak erejét és gyakoriságát. Ez a hatás növeli a szívfrekvenciát (pozitív kronotrop hatás) és a szívizom kontraktilitását (pozitív inotrop hatás), ami gyorsítja a véráramlást és növeli a szív perctérfogatát.
  2. Béta-2 receptorok stimulálása: A béta-2 receptorok elsősorban a hörgők és az érfalak simaizomsejtjeiben találhatók. Az izoprenalin ezen receptorok aktiválásával tágítja a hörgőket (bronchodilatáció) és az ereket (vasodilatáció), ami elősegíti a légzés javulását és csökkenti a vérnyomást az alacsonyabb perifériás ellenállás miatt.

Az izoprenalin alkalmazási területei

Az izoprenalin főbb alkalmazási területei a következők:

  1. Bradycardia és szívblokk kezelése: Az izoprenalint gyakran alkalmazzák bradycardia (kórosan lassú szívverés) kezelésére, különösen olyan esetekben, amikor a szívverés rendellenesen lassú és nem reagál megfelelően más beavatkozásokra. Szívblokk esetén is alkalmazható, mivel növeli a szívfrekvenciát és javítja a vérkeringést.
  2. Sokk kezelésére: Az izoprenalint néha kardiogén vagy anafilaxiás sokk kezelésére alkalmazzák, amikor a vérkeringés fenntartása érdekében szükséges a szívfrekvencia és a szív összehúzódásainak növelése.
  3. Asztma és hörgőgörcs kezelése: Az izoprenalin béta-2 receptorokra gyakorolt hatása miatt hatékonyan tágítja a hörgőket, így asztmás roham vagy súlyos légúti szűkület esetén alkalmazható, bár az újabb béta-2 szelektív gyógyszerek (mint például a salbutamol) ma már előnyben részesülnek.
  4. Szívmegállás újraélesztése: Ritkán alkalmazzák szívmegállás esetén, de bizonyos esetekben segíthet a szívritmus visszaállításában, mivel serkenti a szív működését.

Az izoprenalin adagolása és alkalmazási módjai

Az izoprenalin különböző adagolási módokban érhető el, beleértve az intravénás infúziót és az inhalációs formát. A pontos adagolást mindig az orvos határozza meg a beteg állapota alapján:

  1. Intravénás infúzió: Súlyos bradycardia, szívblokk vagy sokk esetén az izoprenalin intravénás infúzióban történő adagolása gyors hatást biztosít. Az infúzió dózisa a beteg súlyától, a keringési állapotától és a tünetek súlyosságától függ.
  2. Inhalációs forma: Ritkábban, de hörgőgörcs esetén alkalmazható inhalációs formában is. Ekkor a gyógyszert belélegezve közvetlenül a tüdőbe juttatják, ahol gyors bronchodilatációt idéz elő, amely megkönnyíti a légzést.

Az izoprenalin mellékhatásai

Bár az izoprenalin hatékony gyógyszer, különböző mellékhatásokat okozhat, különösen nagy dózisok vagy hosszú távú használat esetén:

  1. Szív- és érrendszeri mellékhatások: Az izoprenalin fokozhatja a szívritmuszavarok kockázatát, különösen olyan betegeknél, akik már rendelkeznek szívproblémákkal. A gyors pulzusszám (tachycardia) mellkasi fájdalmat vagy szívizom-oxigénhiányt okozhat, ami anginát eredményezhet. Túlzott adagolás esetén a vérnyomás csökkenhet, ami szédüléshez és ájuláshoz vezethet.
  2. Központi idegrendszeri mellékhatások: Az izoprenalin stimuláló hatással lehet a központi idegrendszerre, ami nyugtalanságot, szorongást, fejfájást, remegést és álmatlanságot okozhat.
  3. Légzőszervi mellékhatások: Bár az izoprenalin tágítja a hörgőket, túlzott alkalmazása esetén paradox hörgőgörcs (hörgőszűkület) léphet fel, amely ronthatja a légzést.
  4. Metabolikus mellékhatások: Az izoprenalin növelheti a vércukorszintet (hiperglikémia), így különös figyelmet igényel cukorbetegeknél. Emellett fokozhatja a szérum laktát és kálium szintjét is, ami egyéb szövődményeket okozhat.

Ellenjavallatok és óvintézkedések

Az izoprenalin alkalmazása nem mindenki számára biztonságos, és bizonyos állapotokban ellenjavallt:

  1. Szívkoszorúér-betegség: Az izoprenalin fokozhatja az oxigénigényt a szívizomban, ezért nem javasolt olyan betegeknél, akik szívkoszorúér-betegségben szenvednek, mivel növelheti az anginás rohamok vagy a szívinfarktus kockázatát.
  2. Magas vérnyomás: Az izoprenalin alkalmazása magas vérnyomásban szenvedőknél különös óvatosságot igényel, mivel gyorsan változtathatja a vérnyomást.
  3. Pajzsmirigy-túlműködés: A pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő betegeknél az izoprenalin alkalmazása fokozhatja a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát.
  4. Diabetes mellitus: Az izoprenalin növelheti a vércukorszintet, ezért cukorbetegeknél fokozott ellenőrzés szükséges a használata során.

Gyógyszerkölcsönhatások

Az izoprenalin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, és ezek a kölcsönhatások befolyásolhatják a gyógyszer hatékonyságát vagy mellékhatásait:

  1. Béta-blokkolók: A béta-blokkolók az izoprenalin hatását gátolják, ezért egyidejű alkalmazásuk csökkentheti az izoprenalin terápiás hatását.
  2. Monoamin-oxidáz-gátlók (MAOI-k): Az izoprenalin MAOI-kal együtt alkalmazva súlyos vérnyomás-emelkedést okozhat, ezért e két gyógyszercsoport egyidejű alkalmazása nem javasolt.
  3. Vércukorszintet befolyásoló gyógyszerek: Mivel az izoprenalin növeli a vércukorszintet, a cukorbetegek gyógyszeradagját szükség lehet módosítani a megfelelő vércukorkontroll fenntartása érdekében.

Hosszú távú alkalmazás és kihívások

Az izoprenalint általában akut állapotok kezelésére alkalmazzák, így a hosszú távú használata nem gyakori. Hosszú távú alkalmazása során azonban fokozódik a mellékhatások kockázata, például a szívritmuszavaroké, a tachycardia és a központi idegrendszeri tüneteké. Az izoprenalin tartós használata függőséget is eredményezhet a béta-receptorok érzékenységének megváltoztatása révén, ami hozzájárulhat a gyógyszer hatásának csökkenéséhez.

Összegzés

Az izoprenalin hatékony adrenerg agonista, amely gyorsan és hatékonyan növeli a szívfrekvenciát és tágítja a hörgőket. A bradycardia, szívblokk, sokk és asztmás rohamok kezelésében alkalmazzák, de használata orvosi felügyeletet és megfelelő adagolást igényel a mellékhatások és a potenciálisan súlyos szövődmények elkerülése érdekében.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=izoprenalin&oldid=3466783”