kár
Kiejtés
- IPA: [ ˈkaːr]
Főnév
kár
Etimológia
Egy szláv kvar szóból.
Fordítások
Tartalom
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | kár | károk |
tárgyeset | kárt | károkat |
részes eset | kárnak | károknak |
-val/-vel | kárral | károkkal |
-ért | kárért | károkért |
-vá/-vé | kárrá | károkká |
-ig | kárig | károkig |
-ként | kárként | károkként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | kárban | károkban |
-on/-en/-ön | káron | károkon |
-nál/-nél | kárnál | károknál |
-ba/-be | kárba | károkba |
-ra/-re | kárra | károkra |
-hoz/-hez/-höz | kárhoz | károkhoz |
-ból/-ből | kárból | károkból |
-ról/-ről | kárról | károkról |
-tól/-től | kártól | károktól |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | károm | káraim |
a te | károd | káraid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
kára | kárai |
a mi | kárunk | káraink |
a ti | károtok | káraitok |
az ő | káruk | káraik |
Származékok
- kártalan, káros, károsít, károsodás, károsult
- (összetételek): árvízkár, aszálykár, bányakár, bombakár, épületkár, kárérték, káresemény, kárfelvétel, kárjelentés, kárlátó, kármegállapítás, kármentesít, károkozás, káröröm, kárörvend, kárörvendő, kárpótlás, kárrendezés, kártérítés, kártétel, kártevő, kárvallott, kárveszély, rovarkár, totálkár, tűzkár, vízkár