Kiejtés

  • IPA: [ ˈkøɲøk]

Főnév

könyök

  1. A felkar és az alkar közötti terület.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. finn kyynärpää, erza кенере, komi гырддза, mari кынервуй, udmurt гырпум.

Fordítások

Ragozás

könyök ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset könyök könyökök
tárgyeset könyököt könyököket
részes eset könyökönek könyököknek
-val/-vel könyökövel könyökökkel
-ért könyököért könyökökért
-vá/-vé könyökövé könyökökké
-ig könyököig könyökökig
-ként könyökként könyökökként
-ul/-ül - -
-ban/-ben könyököben könyökökben
-on/-en/-ön könyökön könyökökön
-nál/-nél könyökönél könyököknél
-ba/-be könyököbe könyökökbe
-ra/-re könyököre könyökökre
-hoz/-hez/-höz könyököhöz könyökökhöz
-ból/-ből könyököből könyökökből
-ról/-ről könyököről könyökökről
-tól/-től könyökötől könyököktől
könyök birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én könyököm könyökeim
a te könyököd könyökeid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
könyöke könyökei
a mi könyökünk könyökeink
a ti könyökötök könyökeitek
az ő könyökük könyökeik

Származékok