Wikiszótár

kalciumcsatorna-blokkoló

Magyar

Kiejtés

  • IPA: [ ˈkɒlt͡sijumt͡ʃɒtornɒblokːoloː]

Főnév

kalciumcsatorna-blokkoló

  1. (gyógyszertan) A kalciumcsatorna-blokkolók (más néven kalciumantagonisták) olyan gyógyszerek, amelyek gátolják a kalciumionok áramlását a szív- és érfalizomsejtekbe. Ezzel csökkentik az érfalak simaizomzatának összehúzódását, kitágítják az ereket, és csökkentik a szívizom összehúzódásának erejét. Ezeket a gyógyszereket elsősorban magas vérnyomás, angina pectoris (mellkasi fájdalom) és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére alkalmazzák.

A kalciumcsatorna-blokkolók működési mechanizmusa

A kalcium fontos szerepet játszik a szív- és érfalizmok összehúzódásában. A kalciumcsatornák megnyílása lehetővé teszi a kalciumionok beáramlását a sejtekbe, ami serkenti az izomösszehúzódást. A kalciumcsatorna-blokkolók gátolják ezeket a csatornákat, így csökkentik az izomsejtek összehúzódását, aminek hatására:

  • Értágulás következik be: Az erek kitágulnak, ami csökkenti a vérnyomást és megkönnyíti a szív munkáját.
  • A szív oxigénigénye csökken: Mivel a szívizom összehúzódása csökken, a szív kevesebb oxigént igényel, ami különösen hasznos angina esetén.
  • A szívritmus lassulhat: Néhány kalciumcsatorna-blokkoló csökkenti a szívritmust, ami jótékony hatással van bizonyos szívritmuszavarok kezelésében.

A kalciumcsatorna-blokkolók típusai

A kalciumcsatorna-blokkolók két fő csoportba oszthatók, attól függően, hogy elsősorban az erekre vagy a szívre hatnak:

  1. Dihidropiridinek:
    • Ezek a gyógyszerek főként az erek simaizomzatára hatnak, így elsősorban az érfalak tágulását idézik elő, és kevésbé befolyásolják a szívritmust.
    • Alkalmazás: Elsősorban magas vérnyomás kezelésére használják, de angina esetén is alkalmazhatók.
    • Példák: Amlodipin, nifedipin, felodipin.
  2. Nem-dihidropiridinek:
    • Ezek a kalciumcsatorna-blokkolók mind az erekre, mind a szívizomra hatnak. Hatásukra nemcsak az érfalak tágulnak ki, hanem a szívritmus is csökken, így különösen hasznosak szívritmuszavarok kezelésében.
    • Alkalmazás: Magas vérnyomás, angina, valamint bizonyos típusú szívritmuszavarok esetén alkalmazzák.
    • Példák: Verapamil, diltiazem.

Alkalmazási területek

  1. Magas vérnyomás (hipertónia):
    • A kalciumcsatorna-blokkolók ellazítják az érfalat, ezáltal csökkentik az érfal ellenállását és a vérnyomást. Hatékonyan csökkentik a vérnyomást, különösen időseknél és olyan betegeknél, akiknél a sóérzékenység miatt a vérnyomás gyakrabban emelkedik.
  2. Angina pectoris:
    • Angina esetén a szívizom oxigénellátása csökken, ami mellkasi fájdalmat okoz. A kalciumcsatorna-blokkolók csökkentik a szívizom oxigénigényét és javítják a koszorúerek áramlását, enyhítve a mellkasi fájdalmat.
  3. Szívritmuszavarok:
    • A nem-dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolók, mint a verapamil és a diltiazem, lassítják a szívritmust és szabályozzák a szív elektromos vezetési útvonalait. Ezáltal hasznosak a gyors szívritmuszavarok kezelésében, például pitvarfibrilláció esetén.
  4. Raynaud-kór:
    • A Raynaud-kór során az ujjak erei hideg vagy stressz hatására görcsösen összehúzódnak. A kalciumcsatorna-blokkolók segíthetnek enyhíteni ezt az állapotot az erek ellazításával és a vérkeringés javításával.

Mellékhatások

Mint minden gyógyszer, a kalciumcsatorna-blokkolók is okozhatnak mellékhatásokat. Ezek általában enyhék, de néhány betegnél súlyosabb tünetek is jelentkezhetnek.

Gyakori mellékhatások: - Lábduzzanat (ödéma): Az értágító hatás miatt a folyadék felhalmozódhat a végtagokban. - Fejfájás: Az értágítás következtében fejfájás léphet fel. - Szédülés és vérnyomásesés: A vérnyomás csökkenése szédülést okozhat, különösen a kezelés kezdetén. - Székrekedés: Különösen a verapamil esetében gyakori mellékhatás.

Ritkább mellékhatások: - Alacsony pulzus (bradikardia): A szívritmus lassulása, amely különösen nem-dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolók esetén fordulhat elő. - Bőrkiütés vagy bőrpír: Egyes betegeknél allergiás reakcióként jelentkezhet. - Szívelégtelenség súlyosbodása: Bizonyos esetekben a kalciumcsatorna-blokkolók ronthatják a szívelégtelenséget, különösen a verapamil és diltiazem esetében.

Kalciumcsatorna-blokkolók használata és ellenjavallatok

A kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazása előtt fontos, hogy az orvos mérlegelje a beteg egyéni állapotát, különösen, ha a beteg más betegségekben, például szívelégtelenségben, májbetegségben vagy alacsony vérnyomásban szenved. A nem-dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolók nem javasoltak súlyos szívelégtelenség esetén, mivel ezek lassíthatják a szívritmust és rontják a szív teljesítményét.

Gyógyszerkölcsönhatások

A kalciumcsatorna-blokkolók kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel, például béta-blokkolókkal, ami növelheti a mellékhatások kockázatát, különösen a szívritmus csökkenését. Egyes kalciumcsatorna-blokkolók befolyásolhatják a májenzimek működését is, ami megváltoztathatja más gyógyszerek hatékonyságát.

Összegzés

A kalciumcsatorna-blokkolók fontos szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében, különösen magas vérnyomás, angina pectoris és bizonyos szívritmuszavarok esetén. A megfelelő típusú kalciumcsatorna-blokkoló kiválasztása a beteg egyedi állapotától és az adott betegség jellegétől függ. Mint minden gyógyszer esetében, itt is fontos az orvos által előírt adagolás és utasítások betartása, hogy minimalizáljuk a mellékhatások kockázatát és a gyógyszer maximális hatékonyságát biztosítsuk.

Fordítások

Tartalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=kalciumcsatorna-blokkoló&oldid=3460287”