kanamicin
Kiejtés
- IPA: [ ˈkɒnɒmit͡sin]
Főnév
kanamicin
- (gyógyszertan) A kanamicin egy aminoglikozid típusú antibiotikum, amelyet a bakteriális fertőzések kezelésére használnak. Széles spektrumú hatással rendelkezik, azaz képes sokféle baktérium ellen hatni, különösen a gram-negatív baktériumok esetében. Leginkább súlyos, életveszélyes fertőzések, mint például a tuberkulózis, a szepszis és a bélfertőzések kezelésében alkalmazzák, főként akkor, ha más antibiotikumok nem hatékonyak.
Kanamicin Hatásmechanizmusa
A kanamicin hatását úgy fejti ki, hogy gátolja a baktériumok fehérjeszintézisét. A gyógyszer a bakteriális riboszómákhoz kötődik, és megakadályozza a fehérjék megfelelő összeállítását, ami végső soron a baktériumok elpusztulásához vezet. Ez a hatásmechanizmus különösen hatékonyvá teszi a kanamicint olyan baktériumok ellen, amelyek ellenállóak a legtöbb más antibiotikummal szemben.
Alkalmazási Területek
A kanamicint leginkább kórházi környezetben alkalmazzák, és jellemzően injekció formájában adják be, mivel a szájon át történő bevitel esetén a bélből nem szívódik fel hatékonyan. Az alábbi fertőzések kezelésére használják leggyakrabban:
- Tuberkulózis: A kanamicint akkor alkalmazzák, ha a betegnél a tbc elleni elsődleges gyógyszerek, mint az izoniazid vagy a rifampicin, nem hatásosak.
- Súlyos bakteriális fertőzések: Ide tartozik a szepszis, bizonyos húgyúti fertőzések és a hasüregi fertőzések.
- Bélfertőzések: Ritkán alkalmazzák bizonyos bélrendszeri fertőzések esetében is, bár ezen alkalmazása korlátozottabb.
Mellékhatások és Kockázatok
A kanamicin hatékony antibiotikum, de jelentős mellékhatásai miatt a használata szigorú orvosi ellenőrzést igényel. A leggyakoribb mellékhatások a következők:
- Vesekárosodás (nephrotoxicitás): A kanamicin nagy dózisban, illetve hosszantartó alkalmazás esetén károsíthatja a veséket. Ezért a veseműködés rendszeres ellenőrzése szükséges.
- Fülkárosodás (ototoxicitás): A hallásra és az egyensúlyra is káros hatással lehet, különösen hosszan tartó kezelés esetén. Ezért a kezelés során szintén figyelemmel kísérik a hallás- és egyensúlyi funkciókat.
- Allergiás reakciók: Ritkábban előfordulhat bőrpír, kiütések, csalánkiütés vagy anafilaxiás reakció.
Ellenjavallatok
A kanamicin nem javasolt olyan személyek számára, akiknek előzetesen ismert allergiájuk van aminoglikozidokkal szemben, valamint vesebetegségekben szenvedőknél vagy olyanoknál, akik már fülkárosodást szenvedtek el. Terhesség alatt szintén nem ajánlott a használata, mivel károsíthatja a magzat hallását és veséjét.
Kanamicin a Modern Orvoslásban
Bár a kanamicin a 20. század közepén gyakran használt antibiotikum volt, azóta a használata visszaszorult az újabb, kevésbé toxikus antibiotikumok megjelenésével. Az aminoglikozidok csoportján belül egyre inkább helyettesítik olyan gyógyszerekkel, mint az amikacin, amely hasonló hatású, de kisebb kockázattal jár.
Összegzés
A kanamicin egy erős antibiotikum, amely számos súlyos bakteriális fertőzés kezelésében bizonyult hatékonynak, azonban toxikus mellékhatásai miatt alkalmazása körültekintést és szoros orvosi felügyeletet igényel.