Kiejtés

  • IPA: [ ˈkloːrpirɒmin]

Főnév

klórpiramin

  1. (gyógyszertan) A klórpiramin egy első generációs antihisztamin, amelyet elsősorban allergiás reakciók kezelésére használnak. A hisztamin H1-receptorok antagonistája, ami azt jelenti, hogy gátolja a hisztamin hatását a szervezetben. Ez az anyag a szovjet és kelet-európai gyógyszerpiacon volt széles körben elterjedt, és máig alkalmazzák különböző formákban, például tabletták, injekciók és kenőcsök formájában.



Felhasználási területek

A klórpiramint számos allergiás állapot kezelésére használják, többek között:

  1. Akut allergiás reakciók:
    • Csalánkiütés (urtikária)
    • Angioödéma (Quincke-ödéma)
    • Rovarcsípések okozta allergiás reakciók
    • Étel- vagy gyógyszerallergia
  2. Krónikus allergiás betegségek:
    • Allergiás rhinitis (szénanátha)
    • Allergiás kötőhártya-gyulladás
  3. Anafilaxiás reakciók kiegészítő kezelése:
    • Súlyos allergiás reakciók esetén adrenalin mellett alkalmazzák a hisztamin hatásainak enyhítésére.
  4. Viszketéssel járó állapotok:
    • Ekcéma
    • Dermatitis
    • Kontakt allergiák



Hatásmechanizmus

A klórpiramin a hisztamin H1 receptorainak gátlása révén hat, ami megakadályozza a hisztamin kötődését ezekhez a receptorokhoz. A hisztamin az allergiás reakciók kulcsfontosságú vegyülete, amely a viszketésért, a duzzanatért és a bőr kipirosodásáért felelős. A klórpiramin ezen hatások csökkentésével enyhíti az allergiás tüneteket.

Az első generációs antihisztaminokhoz hasonlóan a klórpiramin átlépi a vér-agy gátat, ami központi idegrendszeri hatásokat, például álmosságot okozhat.



Adagolás és alkalmazás

A klórpiramin adagolása az adott állapottól, az életkortól és a tünetek súlyosságától függ. Általános irányelvek:

  • Felnőttek:
    • Tabletta formájában: Általában napi 3-4 alkalommal 25 mg, a maximális napi adag nem haladhatja meg a 100-150 mg-ot.
    • Injekció formájában: Súlyosabb esetekben intramuszkulárisan vagy intravénásan adják, 20-40 mg dózisban.
  • Gyermekek:
    • Az adagolás a gyermek életkorától függ (általában 5-10 mg napi 2-3 alkalommal). Az injekciót ritkábban alkalmazzák gyermekeknél.

A pontos adagolást mindig orvos határozza meg, különösen súlyos allergiás reakciók esetén.



Mellékhatások

A klórpiramin, mint első generációs antihisztamin, számos mellékhatással járhat:

  1. Gyakori mellékhatások:
    • Álmosság, szedáció
    • Szédülés
    • Szájszárazság
    • Hányinger
  2. Kevésbé gyakori mellékhatások:
    • Látászavarok
    • Székrekedés vagy vizelési nehézség
    • Izgatottság (főként gyermekeknél)
  3. Ritka mellékhatások:
    • Allergiás reakciók (kiütés, viszketés, légszomj)
    • Szívritmuszavarok
    • Vérnyomáscsökkenés

Ha súlyos mellékhatások lépnek fel, a gyógyszert azonnal abba kell hagyni, és orvoshoz kell fordulni.



Ellenjavallatok

A klórpiramin alkalmazása bizonyos esetekben nem ajánlott:

  1. Glaukóma (zöldhályog):

Az antihisztaminok fokozhatják a szem belnyomását.

  1. Prostata hiperplázia:

Vizelési problémákat okozhat.

  1. Újszülöttek és kisgyermekek:

Általában 1 év alatti gyermekeknél nem alkalmazzák.

  1. Terhesség és szoptatás:

Használata ezekben az esetekben kerülendő, hacsak az orvos nem tartja feltétlenül szükségesnek.



Gyógyszerkölcsönhatások

A klórpiramin kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel:

  1. Nyugtatók és altatók:

Fokozhatja ezek szedatív hatását.

  1. Alkohol:

Az alkohol fogyasztása szigorúan kerülendő a kezelés alatt, mivel erősíti az álmosságot és a központi idegrendszeri depressziót.

  1. MAO-gátlók:

Ezekkel a gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás ellenjavallt, mivel fokozhatja a mellékhatások kockázatát.



Előnyök és hátrányok

Előnyök:

  • Gyorsan hat az allergiás tünetek enyhítésére.
  • Széles körben elérhető és olcsó.
  • Különböző formákban kapható (tabletta, injekció, kenőcs).

Hátrányok:

  • Álmosságot és szedációt okozhat.
  • Rövid hatástartamú, ezért gyakori adagolást igényel.
  • Korlátozottan alkalmazható bizonyos csoportokban (pl. idősek, gyermekek, terhesek).



Összegzés

A klórpiramin egy hatékony antihisztamin, amelyet elsősorban akut és krónikus allergiás állapotok kezelésére alkalmaznak. Bár a modern, második generációs antihisztaminok (pl. loratadin, cetirizin) sok szempontból előnyösebbek, a klórpiramin még mindig elterjedt, különösen sürgősségi helyzetekben. Mint minden gyógyszer esetében, fontos az orvosi utasítások betartása és a mellékhatások figyelése.

Fordítások