Kiejtés

  • IPA: [ ˈlɛukotrijeːn]

Főnév

leukotrién

  1. (gyógyszertan) A leukotriének olyan biológiailag aktív lipidmolekulák, amelyek az immunrendszerben játszanak fontos szerepet, különösen a gyulladásos folyamatok és az allergiás reakciók során. Ezek az anyagok az eikozanoidok csoportjába tartoznak, amelyek az arachidonsav nevű zsírsavból képződnek. A leukotriének főként a fehérvérsejtekben (például a makrofágokban és a neutrofil granulocitákban) termelődnek, és erős gyulladáskeltő hatásuk van.

Leukotriének típusai

A leukotriének különféle típusai léteznek, amelyeket elsősorban a kémiai szerkezetük és a biológiai hatásuk alapján különböztetnek meg. A legismertebbek közé tartoznak:

  1. LTB4 (Leukotrién B4): Főként a neutrofilek termelik, és fontos szerepe van a fehérvérsejtek toborzásában és a gyulladásos reakciók fenntartásában. A LTB4 vonzza a fehérvérsejteket a gyulladás helyére, így erősíti az immunválaszt.
  2. LTC4, LTD4 és LTE4 (ciszteinil-leukotriének): Ezek a leukotriének fontos szerepet játszanak az asztma és az allergiás reakciók kialakulásában. Összehúzzák a hörgők simaizmait, növelik a nyálkatermelést, és fokozzák az érpermeabilitást (az erek áteresztőképességét), ami duzzanathoz és váladékképződéshez vezet a légutakban.

Funkciók és szerep a szervezetben

A leukotriének különféle gyulladásos és immunválaszokban játszanak szerepet, különösen az alábbi módokon:

  1. Gyulladásos válasz: A leukotriének fokozzák a gyulladásos választ azáltal, hogy vonzzák a fehérvérsejteket a fertőzés vagy sérülés helyére. Ez a folyamat elősegíti a baktériumok, vírusok és egyéb kórokozók elleni harcot, de krónikus gyulladásos betegségekben káros hatású is lehet.
  2. Asztma és allergiás reakciók: Az asztmás roham során a ciszteinil-leukotriének összehúzzák a hörgő izmokat, és fokozzák a nyálkaelválasztást, ami légzési nehézséget okoz. A leukotriének allergiás reakciókban is részt vesznek, például bőrkiütés vagy csalánkiütés formájában.
  3. Érpermeabilitás fokozása: A leukotriének növelik az erek áteresztőképességét, ami a szövetekben folyadékgyülemlést és duzzanatot eredményez. Ez hasznos az immunválasz során, mivel lehetővé teszi, hogy a fehérvérsejtek könnyebben eljussanak a gyulladás helyére, de allergiás reakciók során túlzott mértékű duzzanathoz vezethet.

Leukotrién gátlók és terápiás alkalmazás

A leukotriének túlzott termelődése vagy aktivitása számos betegségben, például asztmában, allergiás rhinitisben és egyes gyulladásos bélbetegségekben komoly problémát okozhat. A leukotrién gátlók olyan gyógyszerek, amelyek blokkolják a leukotriének receptorait vagy gátolják a leukotriénszintézist, így csökkentik a gyulladásos és allergiás tüneteket. A legismertebb leukotrién-gátló szerek:

  1. Montelukaszt: Ez a gyógyszer a leukotrién receptorokra hatva gátolja azok aktivitását, ami segít a hörgők izmainak ellazításában és a gyulladásos folyamatok enyhítésében. Az asztma és allergiás nátha kezelésében használják, főként megelőző jelleggel.
  2. Zafirlukaszt: Hasonló módon hat, mint a montelukaszt, és szintén a leukotrién receptorokat blokkolja. Ezt a szert is asztma kezelésére használják.
  3. Zileuton: Ez a gyógyszer gátolja az 5-lipoxigenáz enzimet, amely az arachidonsavból történő leukotrién-szintézis egyik kulcsenzime. Ezzel megakadályozza a leukotriének képződését és csökkenti a gyulladást.

Mellékhatások

A leukotrién gátlók általában jól tolerálhatók, de előfordulhatnak mellékhatások, például:

  • Fejfájás: Gyakori mellékhatás a leukotrién receptor antagonisták alkalmazásakor.
  • Gyomor-bélrendszeri tünetek: Néhány beteg esetében hasi fájdalom, hányinger vagy emésztési problémák jelentkezhetnek.
  • Pszichés tünetek: Ritkán előfordulhat álmatlanság, nyugtalanság vagy hangulati ingadozások, különösen gyermekeknél.

Összegzés

A leukotriének központi szerepet játszanak a gyulladásos és allergiás reakciókban, különösen az asztma és allergiás betegségek kialakulásában. A leukotrién gátló gyógyszerek hatékony eszközei a gyulladás és légúti szűkület csökkentésének, amelyek megelőzik az asztmás rohamokat és mérséklik az allergiás tüneteket. Ezek a szerek ma már széles körben elérhetők, és szakorvosi felügyelet mellett biztonságosan alkalmazhatók az allergiás és asztmás betegek kezelésére.

Fordítások