loratadin
Kiejtés
- IPA: [ ˈlorɒtɒdin]
Főnév
loratadin
- (gyógyszertan) A loratadin egy második generációs antihisztamin, amelyet allergiás tünetek kezelésére használnak, például szénanátha, csalánkiütés és más allergiás bőrreakciók enyhítésére. Az antihisztaminok blokkolják a hisztamin receptorokat, ezáltal csökkentik az allergiás reakciók tüneteit, mint a viszketés, orrfolyás, tüsszögés és a könnyezés. A loratadin előnye, hogy nem okoz jelentős álmosságot, mivel kevésbé jut át a vér-agy gáton, így a mindennapi életben is jól alkalmazható.
Hatásmechanizmus
A loratadin szelektíven gátolja a H1-hisztamin receptorokat, amelyek az allergiás reakciók során aktiválódnak, és felelősek az allergiás tünetek kialakulásáért. A hisztamin receptorok blokkolása révén csökkenti a hisztamin hatását, ami a gyulladást és a viszketést okozza. A loratadin gyorsan hat, és hatása 24 órán át tart, így napi egyszeri adagolás elegendő.
Alkalmazási területek
A loratadint különféle allergiás állapotok tüneti kezelésére használják, például:
- Allergiás nátha (szénanátha)
- Az orrfolyás, tüsszögés, orrdugulás és viszketés enyhítésére alkalmazzák, amelyeket szezonális vagy tartós allergia, például pollen, poratka vagy állatszőr válthat ki.
- Csalánkiütés (urtikária)
- Az allergiás bőrreakciók, például a viszketés, bőrpír és duzzanat csökkentésére szolgál.
- Egyéb allergiás reakciók
- Rovarcsípések vagy egyes ételekre adott enyhébb allergiás reakciók tüneteinek enyhítésére is használható.
Dózis és adagolás
A loratadin általában napi egyszeri 10 mg-os dózisban szedhető, ami felnőtteknek és 12 év feletti gyermekeknek ajánlott. Gyermekek számára (6-12 év) az orvos javasolhat kisebb dózist. A tablettát vízzel kell bevenni, és étkezéstől függetlenül fogyasztható. Az adagolást mindig az orvos vagy a betegtájékoztató utasításainak megfelelően kell követni.
Mellékhatások
A loratadin általában jól tolerálható, de előfordulhatnak enyhe mellékhatások:
- Szájszárazság: Az antihisztaminok gyakori mellékhatása.
- Fejfájás: Időnként előfordulhat, különösen a kezelés kezdetén.
- Fáradtság vagy álmosság: Bár kevésbé jellemző, mint az első generációs antihisztaminoknál, kis mértékű fáradtság vagy álmosság mégis jelentkezhet.
- Gyomor-bélrendszeri panaszok: Hányinger, gyomorfájdalom vagy hasmenés ritkán előfordulhat.
Ellenjavallatok és figyelmeztetések
A loratadint nem mindenki számára ajánlott szedni:
- Májbetegség: Májkárosodás esetén az adag csökkentése szükséges lehet, mivel a loratadin elsősorban a májban bomlik le.
- Terhesség és szoptatás: Terhesség alatt csak orvosi javaslatra szedhető, mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat a biztonságosságáról. Szoptatás alatt kerülni kell, mivel átjuthat az anyatejbe.
- Allergia a loratadinra: Akik korábban allergiás reakciót mutattak a loratadinra, nem szedhetik a gyógyszert.
Gyógyszerkölcsönhatások
A loratadin viszonylag kevés kölcsönhatásba lép más gyógyszerekkel, de néhány esetben óvatosság szükséges:
- Ketokonazol és eritromicin: Ezek a gyógyszerek növelhetik a loratadin szintjét a vérben, ami fokozhatja a mellékhatások kockázatát.
- Alkohol: Bár a loratadin kevésbé okoz álmosságot, mint az első generációs antihisztaminok, az alkohol fokozhatja a loratadin nyugtató hatását, ezért célszerű kerülni.
Összegzés
A loratadin egy hatékony, második generációs antihisztamin, amely számos allergiás tünet enyhítésére alkalmas, minimális álmosságot okozva. A gyógyszer napi egyszeri adagja kényelmesen biztosítja a 24 órás tüneti enyhítést, és általában jól tolerálható. Az orvos által javasolt adagolás és rendszeres orvosi felügyelet mellett a loratadin biztonságos és hatékony választás az allergiás betegek számára.