mágneses magrezonancia

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈmaːɡnɛʃɛʃmɒɡrɛzonɒnt͡sijɒ]

Főnév

mágneses magrezonancia A mágneses magrezonancia, más néven nukleáris mágneses rezonancia, nemzetközi rövidítéssel NMR egy fizikai jelenség, ami gyakorlati felhasználásának a tudomány és technika tárgykörében egyre nagyobb jelentősége van. Az NMR rövidítés a tudomány azon módszereinek is a kollektív neve, ami a mágneses magrezonanciát molekulák tanulmányozására használja.

A jelenség az atommag kvantummechanikai tulajdonságain alapul. A magok mágneses volta a spinimpulzus-momentumra vezethető vissza. Az atommagok spinkvantumszáma lehet 0, 1/2, 1, 3/2, 2... ~4. Az atommagok spinkvantumszáma meghatározza, hogy az adott mag mágneses-e (ha igen, akkor „NMR aktív”). Például a szén 12-es izotópjának spinkvantumszáma 0, így a leggyakrabban előforduló szénizotópnak nincsen NMR spektruma. A 13-as izotópnak viszont 1/2-es a spinkvantumszáma, így mágneses momentuma is, NMR jelet ad. A jelenséget kvantummechanikai adatokkal magyarázzuk, de a mágnesesség maga egyszerű fizikai jelenség, így akként is működik.

• angol: nuclear magnetic resonance (en)
• orosz: ядерный магнитный резонанс (ru) (jadernyj magnitnyj rezonans)