Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛtit͡silːin]

Főnév

meticillin

  1. (gyógyszertan) A meticillin egy szintetikus penicillinszármazék, amelyet eredetileg az Staphylococcus aureus baktériumok kezelésére fejlesztettek ki, különösen azok ellen, amelyek ellenálltak a penicillin hatásának. A meticillin volt az egyik első olyan antibiotikum, amelyet a penicillinre rezisztens baktériumok, például a Staphylococcus aureus ellen használtak. Azonban az évek során maga a meticillin is vesztett hatékonyságából a baktériumok rezisztencia-képessége miatt, aminek eredményeként kialakultak a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) törzsek.

Meticillin és hatásmechanizmusa

A meticillin egy β-laktám típusú antibiotikum, amely a baktérium sejtfalának szintézisét gátolja. A baktériumsejtek falát felépítő peptidoglikánok létfontosságúak a baktérium számára, mivel ezek biztosítják a sejtfal szerkezeti stabilitását. A meticillin a sejtfal szintézisben részt vevő penicillin-kötő proteinekhez (PBP-khez) kötődik, megakadályozva ezzel a sejtfal megfelelő kialakulását, ami végül a baktérium elpusztulását eredményezi.

A meticillin alkalmazása és visszavonása

A meticillin kifejlesztését követően jelentős szerepet játszott a rezisztens Staphylococcus aureus fertőzések kezelésében, de idővel megjelentek olyan baktériumtörzsek, amelyek ellenállóvá váltak a meticillinnel szemben is. Ennek eredményeként az MRSA törzsek kifejezetten problémásak lettek a kórházi fertőzések kezelésében, és végül a meticillin használatát fokozatosan felváltották újabb antibiotikumok, például az oxacillin és a flucloxacillin.

A meticillint az orvosi gyakorlatban végül nagyrészt kivonták, részben a baktériumok ellene való rezisztenciája miatt, részben pedig azért, mert újabb penicillinszármazékokat fejlesztettek ki, amelyek hatékonyabbak és stabilabbak voltak. Azonban a “meticillin-rezisztens” kifejezés továbbra is használatban van, mivel az MRSA fogalma már elterjedt és általánossá vált.

MRSA (Meticillin-Rezisztens Staphylococcus aureus) és a meticillin jelentősége

Az MRSA törzsek megjelenése az antibiotikum-rezisztencia problémájának egyik legkorábbi példája. Mivel ezek a baktériumok rezisztensek a meticillinnel és sok más β-laktám antibiotikummal szemben, az MRSA-fertőzések kezelésére speciális antibiotikumokat, például vancomycint, linezolidot és daptomycint használnak. Az MRSA kezelése különösen kihívás a kórházi környezetben, ahol a fertőzések gyorsan terjedhetnek, és ahol a betegek gyakran legyengült immunrendszerrel rendelkeznek.

A meticillin-rezisztencia jelentősége és következményei

A meticillin-rezisztencia kialakulása jelentős hatással volt az egészségügyre, mivel a β-laktám antibiotikumok széles körű alkalmazhatóságát korlátozta. Az MRSA baktériumok jelenléte számos kórházi fertőzés forrása, és kezelése drágább, hosszadalmasabb, és nagyobb odafigyelést igényel. Emiatt az egészségügyi dolgozók számára elengedhetetlen a megfelelő higiéniai gyakorlatok betartása, hogy megelőzzék az MRSA terjedését.

A meticillin története jól mutatja az antibiotikumok elleni rezisztencia kihívásait és szükségességét annak, hogy az antibiotikumokat felelősen alkalmazzuk, különben a baktériumok egyre ellenállóbbakká válnak, és az újabb antibiotikumok fejlesztése folyamatosan szükségessé válik.

Fordítások