Kiejtés

  • IPA: [ ˈmɛtotrɛksaːt]

Főnév

metotrexát

  1. (gyógyszertan) A metotrexát egy immunrendszert gyengítő és sejtosztódást gátló gyógyszer, amelyet különféle betegségek, többek között autoimmun betegségek és daganatok kezelésére használnak. A gyógyszer eredetileg rákkezelésre készült, de azóta elterjedt a reumatológiai és egyéb immunológiai betegségek terápiájában is.

Hatásmechanizmus

A metotrexát a folsav-anyagcserét gátolja. A folsav fontos szerepet játszik a DNS-szintézisben és a sejtosztódásban. A metotrexát blokkolja a dihidrofolát-reduktáz nevű enzimet, ami nélkülözhetetlen a folsav aktív formájának kialakulásához. Ennek következtében a sejtek DNS-szintézise és osztódása leáll, különösen gyorsan osztódó sejtek esetében, például a rákos és az immunrendszer sejtjeinél. Ez a hatás eredményezi a metotrexát immunmoduláló és tumorellenes tulajdonságait.

Felhasználási területek

  1. Autoimmun betegségek: A metotrexátot gyakran alkalmazzák reumatoid artritisz, pszoriázisos artritisz, szisztémás lupus erythematosus (SLE) és Crohn-betegség kezelésére. Az immunrendszer működését csökkentve enyhíti a gyulladást és a tüneteket.
  2. Daganatos betegségek: A metotrexátot különféle rákos megbetegedések, például leukémia, non-Hodgkin limfóma, emlőrák és fej-nyaki rák kezelésére is alkalmazzák. A nagy dózisú metotrexátot gyakran kombinálják más kemoterápiás szerekkel.
  3. Psoriasis: Súlyos, hagyományos kezelésekre nem reagáló pszoriázisban is hatékony, mivel csökkenti a bőr gyulladásos válaszát és a sejtek túlzott osztódását.

Adagolás és alkalmazás

A metotrexát adagolása a betegségtől és az egyéni állapottól függ. Autoimmun betegségeknél a gyógyszert gyakran hetente egyszer adják szájon át vagy injekció formájában, hogy minimalizálják a mellékhatásokat és elkerüljék a túladagolást. Daganatos betegségek kezelésénél azonban magasabb dózisokat alkalmaznak, gyakran intravénás formában, és szigorú orvosi felügyelet mellett.

Mellékhatások

A metotrexát hatékony, de több mellékhatást is okozhat, amelyek a dózistól és az alkalmazási időtől függnek: - Gyomor-bélrendszeri panaszok: Hányinger, hányás, hasmenés, és étvágytalanság gyakori mellékhatások. - Szájfekélyek: A metotrexát csökkenti a gyorsan osztódó sejtek számát, ami a szájüregben fekélyeket okozhat. - Vérképzőszervi zavarok: A metotrexát csökkentheti a vérsejtek számát, ami vérszegénységet, fertőzések iránti fogékonyságot és vérzékenységet eredményezhet. - Májkárosodás: Hosszú távú alkalmazás során a májfunkciók romolhatnak, így rendszeres májfunkciós vizsgálatok javasoltak. - Tüdőkárosodás: Ritka, de súlyos mellékhatás a metotrexát okozta tüdőgyulladás, ami légzési nehézségeket és gyulladást okozhat.

Gyógyszerkölcsönhatások

A metotrexát kölcsönhatásba léphet több gyógyszerrel, például: - Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok): Növelhetik a metotrexát szintjét a szervezetben, ami súlyos mellékhatásokat eredményezhet. - Antibiotikumok: Egyes antibiotikumok gátolják a metotrexát kiürülését, ami toxicitást okozhat. - Folsav: Gyakran adnak folsavat a metotrexát-kezelés mellé, mivel csökkenti a mellékhatásokat, például a vérképzőszervi és gyomor-bélrendszeri problémákat.

Ellenjavallatok és óvintézkedések

A metotrexát nem javasolt: - Terhesség és szoptatás alatt, mivel káros lehet a magzatra és az újszülöttre. - Máj- és vesebetegségben szenvedőknek, mert ezek az állapotok növelhetik a toxicitás kockázatát. - Alkohol fogyasztása szintén kerülendő a májkárosodás kockázata miatt.

Összegzés

A metotrexát hatékony, széles körben alkalmazott gyógyszer autoimmun betegségek és különféle daganatok kezelésére. Fontos a helyes adagolás és az orvosi ellenőrzés, hogy minimalizálják a súlyos mellékhatásokat, valamint figyelni kell a lehetséges gyógyszerkölcsönhatásokra és rendszeresen ellenőrizni a beteg vérképét és májfunkcióit.

Fordítások